2014.11.13. 13:55
SAJTÓKÖZLEMÉNY - 2014. november 13. (csütörtök)
Paulikovics Iván alkotása az Izraelita temető előtt kapott helyet. Galéria
Felavatták ma délelőtt a Holokauszt áldozatainak emlékművét az Óvoda utcai Izraeli temető előtti téren, ezzel megkezdődött a Székesfehérvár Önkormányzata és a Székesfehérvári Zsidó Hitközség által közösen szervezett emléknap programsorozata. A város polgármestere az emlékezés és az emlékeztetés kötelességéről, a gyűlöletkeltés elutasításáról, a fiatalok megszólításáról és a mindenkit egyenjogúnak tartó közösség építéséről beszélt az eseményen. Köszöntőt mondott Kunos Péter, a MAZSIHISZ elnöke is, aki a zsidóüldözés mérhetetlen erkölcstelenségét, az ártatlanok elpusztítását, a megbocsátás lehetetlenségét, a Holokauszt millió fájdalmát és bűnét hangsúlyozta köszöntőjében. Ma este kiállítás megnyitóval, majd emlékesttel zárul az programsorozat a Vörösmarty Színházban.
A magyar zsidóság deportálásának 70. évfordulója alkalmából a Kormány a 2014-es esztendőt a magyarországi Holokauszt Emlékévévé nyilvánította. Székesfehérvár Önkormányzata fontosnak tartja, hogy méltó módon, a szolidaritás jegyében különféle eseményekkel, programokkal kapcsolódjon az országos kezdeményezéshez.
A város a mai napon a Székesfehérvári Zsidó Hitközséggel közösen emlékezik meg a népirtás mérhetetlen veszteségeiről, kiemelten a városból és környékéről elhurcolt 3000 zsidó áldozatról és a 290 túlélőről. Az emléknap nyitóprogramjaként délelőtt átadták az Óvoda utcai Izraelita temető előtti felújított teret, és felavatták a Holokauszt áldozatainak emlékművét. A korábban rendezetlen, mára azonban méltó módon kitisztított, parkosított, füves területen kapott helyet Paulikovics Iván alkotása, amely valóságos vasúti sínekkel, talpfákkal és a végállomást jelképező ütközőbakkal ábrázolja a holokauszt megtörténtét, tragikumát. Az alkotás „megengedi”, sőt igényli a megközelítést, a belehelyezkedést, az emlékezés köveinek és virágainak elhelyezését.
Az eseményen Székesfehérvár polgármestere arról beszélt, hogy kötelességünk a méltó emlékezés és az emlékeztetés, tesszük mindezt azért, hogy az emberirtás borzalmai soha, de soha többé ne ismétlődhessenek meg. Paulikovics Iván alkotása arra figyelmeztet valamennyiünket, hogy a békesség útján járva utasítsuk el a gyűlöletkeltést és a nemzeti, etnikai, faji, vallási, vagy bármilyen megkülönböztetést. Dr. Cser-Palkovics András hangsúlyozta: „Székesfehérváron legfontosabb célunknak azt tekintjük, hogy közösséget építünk. Ennek a közösségnek mindenki egyenlő jogú tagja, és így egyenlő eséllyel kell lehetőséget kapnia arra is, hogy saját múltjának, küldetésének megfelelő teret és elfogadást kapjon. Ebben a szellemiségben készültünk a mai napra is, amelyben különösen köszönöm a Székesfehérvári Zsidó Hitközség együttműködését. Mi ezzel tudunk példát mutatni a felnövekvő nemzedékeknek…Hiszünk abban, hogy az Emlékév során városunkban megrendezett programokkal, e szépen megújult térrel mi is tehetünk a felejtés és a közöny ellen, fejet hajtva az ártatlan áldozatok mártíromsága előtt.”
Az emlékmű leleplezése után dr. Kunos Péter, a MAZSIHISZ (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) elnöke mondott köszöntőt. Áder János köztársasági elnök szavait idézve arról beszélt, ki kell mondanunk, hogy soha nem bocsáthatunk meg azoknak, aki fegyvert emeltek ártatlan emberekre. Ki kell mondanunk, hogy utolsó hazaárulóként tekintünk azokra, akik képesek voltak elárulni a nemzeti összetartozás eszméjét, és akik állami szintre emelték a terrort, amelynek nevében kezet és fegyvert emeltek saját honfitársaikra, elvitatva tőlük még a létezés jogát is. „A zsidóságra a kifosztás, erőszak, megbecstelenítés, végül a kegyetlen halál várt 1944-ben. Ma már felfoghatatlan, lehet-e olyan erős az ékszerek, a pénz, a mások vagyona utáni vágy, hogy napokon belül utánuk nyúljanak mohó kezek itt Székesfehérváron is. Lehet-e olyan vad a zsidók vagyona utáni sóvárgás, hogy erkölcsi paranccsal szembenálló törvényeket alkossanak, s általuk embereket küldjenek halálba. Ez nem antiszemitizmus, hanem több annál, ez állatias, borult elméjű mohóság. Amikor felhangzik, miért beszélünk újra és újra a Holokausztról, mikor lesz már ennek vége, akkor az a válaszunk, hogy amíg Magyarország létezik, vele él a Holokauszt millió fájdalma és bűne is. Ha már nem élne zsidó e hazában, akkor is rajta marad a sár, amit a nemzetre dobtak. A megbocsátás csak egyénileg lehetséges, de soha nem elég a bűnt elismerni, a megbocsátáshoz még bűnbánat is kell.”- hangsúlyozta a MAZSIHISZ elnöke.
Az avatást megtisztelte jelenlétével dr. Simon László kormánymegbízott, dr. Kovács Zoltán, a Fejér Megyei Önkormányzat aljegyzője, Neubart István, a Székesfehérvári Zsidó Hitközség elnöke, Brájer Éva alpolgármester és több önkormányzati képviselő. Az esemény zárásaként ők, valamint a résztvevők közösen helyezték el virágaikat és az emlékezés köveit a Holokauszt emlékművénél.
A magyar zsidóság deportálásának 70. évfordulója alkalmából a Kormány a 2014-es esztendőt a magyarországi Holokauszt Emlékévévé nyilvánította. Székesfehérvár Önkormányzata fontosnak tartja, hogy méltó módon, a szolidaritás jegyében különféle eseményekkel, programokkal kapcsolódjon az országos kezdeményezéshez.
A város a mai napon a Székesfehérvári Zsidó Hitközséggel közösen emlékezik meg a népirtás mérhetetlen veszteségeiről, kiemelten a városból és környékéről elhurcolt 3000 zsidó áldozatról és a 290 túlélőről. Az emléknap nyitóprogramjaként délelőtt átadták az Óvoda utcai Izraelita temető előtti felújított teret, és felavatták a Holokauszt áldozatainak emlékművét. A korábban rendezetlen, mára azonban méltó módon kitisztított, parkosított, füves területen kapott helyet Paulikovics Iván alkotása, amely valóságos vasúti sínekkel, talpfákkal és a végállomást jelképező ütközőbakkal ábrázolja a holokauszt megtörténtét, tragikumát. Az alkotás „megengedi”, sőt igényli a megközelítést, a belehelyezkedést, az emlékezés köveinek és virágainak elhelyezését.
Az eseményen Székesfehérvár polgármestere arról beszélt, hogy kötelességünk a méltó emlékezés és az emlékeztetés, tesszük mindezt azért, hogy az emberirtás borzalmai soha, de soha többé ne ismétlődhessenek meg. Paulikovics Iván alkotása arra figyelmeztet valamennyiünket, hogy a békesség útján járva utasítsuk el a gyűlöletkeltést és a nemzeti, etnikai, faji, vallási, vagy bármilyen megkülönböztetést. Dr. Cser-Palkovics András hangsúlyozta: „Székesfehérváron legfontosabb célunknak azt tekintjük, hogy közösséget építünk. Ennek a közösségnek mindenki egyenlő jogú tagja, és így egyenlő eséllyel kell lehetőséget kapnia arra is, hogy saját múltjának, küldetésének megfelelő teret és elfogadást kapjon. Ebben a szellemiségben készültünk a mai napra is, amelyben különösen köszönöm a Székesfehérvári Zsidó Hitközség együttműködését. Mi ezzel tudunk példát mutatni a felnövekvő nemzedékeknek…Hiszünk abban, hogy az Emlékév során városunkban megrendezett programokkal, e szépen megújult térrel mi is tehetünk a felejtés és a közöny ellen, fejet hajtva az ártatlan áldozatok mártíromsága előtt.”
Az emlékmű leleplezése után dr. Kunos Péter, a MAZSIHISZ (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) elnöke mondott köszöntőt. Áder János köztársasági elnök szavait idézve arról beszélt, ki kell mondanunk, hogy soha nem bocsáthatunk meg azoknak, aki fegyvert emeltek ártatlan emberekre. Ki kell mondanunk, hogy utolsó hazaárulóként tekintünk azokra, akik képesek voltak elárulni a nemzeti összetartozás eszméjét, és akik állami szintre emelték a terrort, amelynek nevében kezet és fegyvert emeltek saját honfitársaikra, elvitatva tőlük még a létezés jogát is. „A zsidóságra a kifosztás, erőszak, megbecstelenítés, végül a kegyetlen halál várt 1944-ben. Ma már felfoghatatlan, lehet-e olyan erős az ékszerek, a pénz, a mások vagyona utáni vágy, hogy napokon belül utánuk nyúljanak mohó kezek itt Székesfehérváron is. Lehet-e olyan vad a zsidók vagyona utáni sóvárgás, hogy erkölcsi paranccsal szembenálló törvényeket alkossanak, s általuk embereket küldjenek halálba. Ez nem antiszemitizmus, hanem több annál, ez állatias, borult elméjű mohóság. Amikor felhangzik, miért beszélünk újra és újra a Holokausztról, mikor lesz már ennek vége, akkor az a válaszunk, hogy amíg Magyarország létezik, vele él a Holokauszt millió fájdalma és bűne is. Ha már nem élne zsidó e hazában, akkor is rajta marad a sár, amit a nemzetre dobtak. A megbocsátás csak egyénileg lehetséges, de soha nem elég a bűnt elismerni, a megbocsátáshoz még bűnbánat is kell.”- hangsúlyozta a MAZSIHISZ elnöke.
Az avatást megtisztelte jelenlétével dr. Simon László kormánymegbízott, dr. Kovács Zoltán, a Fejér Megyei Önkormányzat aljegyzője, Neubart István, a Székesfehérvári Zsidó Hitközség elnöke, Brájer Éva alpolgármester és több önkormányzati képviselő. Az esemény zárásaként ők, valamint a résztvevők közösen helyezték el virágaikat és az emlékezés köveit a Holokauszt emlékművénél.
A kapcsolódó fotók letölthetőek a Galériából.
Szöveg: Havasi Tímea
Fotók: Varjú Zoltán
