Konferencia és emlékünnepség az első világháborús hősök tiszteletére

2014.12.11. 13:55
SAJTÓKÖZLEMÉNY - 2014. december 11. (csütörtök)
Megkezdődtek a centenáriumi programok Székesfehérváron.          Galéria
 
 
 
 
 
 
 
 A „Hősök, áldozatok és mindennapok – Székesfehérvár, Magyarország és a Nagy Háború” című konferenciával megkezdődött az első világháború kitörésének 100. évfordulója alkalmából szervezett, egész napos programsorozat Székesfehérváron. A Kodolányi János Főiskola által rendezett tudományos tanácskozás délelőtti plenáris ülését a Fehérvári Huszárok Egyesületének hagyományos megemlékezése követte délben a Városház téren. Délután szekcióülésekkel folytatódnak, majd este templomi koncerttel fejeződnek be a centenáriumi rendezvények.

Az első világháború kirobbanásának idei centenáriuma komoly lehetőséget teremt a tudományos közvélemény számára, hogy megfelelő és méltó módon emlékezzen meg hazánk hőseiről, áldozatairól és mindennapjaikról a „Nagy Háború” korában. A Nagy Háborúval kapcsolatban – különösen helytörténeti vonatkozásban – sok minden méltatlanul elfelejtődött, mindemellett az 1950-es évektől az államszocializmus korszakában számos torz hátteret adó tanulmány és tananyag épült be a társadalmi tudatba, illetve az oktatásba. Ennek nyomán a mai nemzedékek sem ismerik kellőképpen, különösen magyar szempontból, az első világháború történéseit.

A Kodolányi János Főiskola által szervezett konferencia célja, hogy a legújabb kutatások tükrében bemutassa az első világháború eseménysorozatát és mindazokat a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális változásokat, amelyek jellemezték az adott időszakot. A limanowai csata emléknapján megtartott rendezvény egyben tiszteleg a fehérvári huszárok, a 10-es Császári és Királyi huszárezred hősei előtt is, akik 1914. december 5. és 13. között – a 9-es és 13-as huszárokkal vállvetve – megállították a cári orosz birodalom előretörését Galíciában.
A konferenciát dr. Csurgai- Horváth József, a Városi Levéltár és Kutatóintézet igazgatója nyitotta meg. Elmondta: régi adósságot törleszt a város a megemlékezéssel, hiszen sem a két világháború közötti, sem pedig az azt követő időszakban nem foglalkoztak kellő súllyal ezzel a témával. Ennek oka lehet  többek között a Nagy Háború elvesztése és Trianon tragikuma.
Székesfehérvárnak nemcsak a szavak, hanem a tettek szintjén is katonavárosnak kell lennie! Emlékezzünk, hogy tisztán nézhessünk a jövőbe! – hangsúlyozta köszöntőjében dr. Cser-Palkovics András polgármester. Szavai szerint a mai konferencia címe hűen tükrözi, hogy a háborúk kapcsán beszélnünk kell az áldozatokról, akik között a hős katonákon kívül ott vannak a családok, az özvegyek és az árván maradt gyermekek is. A maihoz hasonló konferenciák azért szükségesek, hogy érdemben, a tudomány által foglalkozzunk a témával. – mondta a városvezető, és köszönetet mondott a szervezőknek.
Ükapáink, dédapáink, nagyapáink hőstetteire emlékezünk ma. A hideg téli időjárás kapcsán tapasztalhatjuk a kijózanító valóságot, hogy a katonáknak milyen körülményekkel kellett megküzdeniük és helytállniuk. – mondta Vargha Tamás honvédelmi államtitkár. Arra hívta fel a figyelmet: a mi generációnk még ismerhette a harcokból hazatért hősöket, így a mi kötelességünk, hogy az emlékezés fonalát továbbvigyük.
A Kodolányi János Főiskola rektora, dr. Szabó Péter az intézmények együttműködését és a magas szintű tudományos munkát emelte ki a konferencia kapcsán. A résztvevő főiskolai hallgatóknak elmondta: rengeteg feltáratlan terület és téma van még, melyek kutatása a fiatal történészek feladata lesz.
Az első világháború jelentőségét a veszteségek alapján tudjuk igazán megítélni. Nincs olyan magyar család, akinek legalább egyetlen tagja ne vett volna részt a harcokban. – hívta fel a figyelmet dr. Hermann Róbert, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokhelyettese. Fontosak a konferenciák, a megemlékezések, és az a helytállás is, amit a hátország lakossága tanúsított.

A konferencia délelőtti plenáris ülését követően került sor a Fehérvári Huszárok Egyesületének hagyományos megemlékezésére a Városház téren. Pátzay Pál 1939-ben felavatott lovasszobra körül számos várospolgár, érdeklődő gyűlt össze, hogy a meghívottakkal együtt adózzon a 10-es huszárok emlékének.
Zilahy Lajos „Katonatemetés” című költeménye hangzott el Mátyus Istvánné előadásában, majd dr. Demeter Zsófia, a Szent István Király Múzeum igazgatója idézte fel a 10-es huszárok emlékét és a limanowai csatát. Nem a hősök siratása, hanem hősiességük ünneplése a fontos. – hangsúlyozta köszöntőjében.
Az esemény koszorúzásokkal folytatódott. Együtt helyezett el koszorút a szobor talapzatánál Róth Péter, Székesfehérvár alpolgármestere, dr. Molnár Krisztián, a Fejér Megyei Önkormányzat elnöke és dr. Tanárki Gábor, a Fejér Megyei Kormányhivatal igazgatója. Ugyancsak elhelyezték az emlékezés virágait a Kodolányi János Főiskola, a Fehérvári Huszárok Egyesülete és a katonai hagyományokat ápoló civil szervezetek tagjai.

A centenáriumi programsorozat délután a konferencia szekcióüléseivel folytatódik a Hiemer-házban, majd 18.00 órakor Mozart „Requiem” című zeneművét hallhatja a közönség az Alba Regia Szimfonikus Zenekar előadásában. Közreműködnek továbbá: Kertesi Ingrid, Meláth Andrea, Mukk József és Jekl László szólisták, az Alba Regia Vegyeskar és a Primavera Vegyeskar.

A kapcsolódó fotók letölthetőek a Galériából.

 

Szöveg: Havasi Tímea

Fotók: Simon Erika és Bácskai Gergely

 

 

 

 

 

Oldal nyomtatása

Eseménynaptár

«
2026 November
»
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
      
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
      
  • Nincs esemény!
Írja be
a kódot:

Boross Mihály (1815 - 1899) A sajtóterem névadója

Boross Mihály (1815-1899)
Boross Mihály a forradalom és szabadságharc időszakának jelentős megyei politikusa volt. 1815. január 9-én született Ószőnyben. Nagyszülei felvidékiek voltak. Pozsony megyéből származtak a Komárom megyei Ószőnybe, s itt változtatták meg vezetéknevüket, Borostyánról Borossra. A gimnázium elvégzését követően Cegléden, Nagykőrösön, Pápán tanult, majd több éven keresztül joggyakornokként dolgozott. 1842-ben tette le az ügyvédi vizsgát. Ezt követően rövidebb ideig Tatán gyakorolta az ügyvédi praxist.