A holokauszt magyarországi áldozataira emlékeztek ma Székesfehérváron. A város Önkormányzata és a Székesfehérvári Zsidó Hitközség hagyományosan a Zsinagóga emlékműnél szervezett közös tiszteletadást. Neubart István, a hitközség elnöke köszöntőjében az emberi méltóság sárba tiprásáról, a túlélésről, a hit megőrzéséről és az őrült eszmék napjainkra gyakorolt hatásáról beszélt, majd műsort adtak a Székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium és Általános Iskola diákjai. Az emléknap tiszteletére délután néma koszorúzást szerveznek az Óvoda utcai holokauszt emlékműnél.

Az Országgyűlés döntése nyomán 2001 óta minden év április 16-án a holokauszt magyar áldozataira emlékezünk.  1944-ben pontosan ezen a napon kezdődött meg Kárpátalján a zsidók gettókba telepítése. Az ezt követő hónapokban zsidó vallású emberek százezreit zárták gyűjtőtáborokba, majd hurcolták koncentrációs táborokba Lengyelországba, Németországba és Ausztriába. 1941-1945-ben hatszázezer magyar, ezen belül háromezer székesfehérvári és környékbeli zsidó ember esett áldozatul.

Székesfehérváron hagyományosan tiszteletadást szerveztek a Rákóczi út – Várkörút találkozásánál található Zsinagóga emlékműnél. Ezen a helyen állt 1864 és 1944 között az a zsinagóga, melyet a háborút követően romboltak le, és amelynek helyén 2004-ben állítottak emlékművet. Az eseményen részt vett többek között Kovács Béla Sándor önkormányzati képviselő, Neubart István, a Székesfehérvári Zsidó Hitközség elnöke, dr. Petrin László, a Fejér Megyei Kormányhivatal főigazgatója, dr. Kovács Zoltán, a Fejér Megyei Önkormányzat Hivatalának vezetője, Dancs Norbert, a Fejér Megyei Kormányhivatal Székesfehérvári Járási Hivatalának vezetője, valamint jelen voltak az egyházak és a rendvédelmi szervek képviselői.

A Himnusz elhangzása után Neubart István mondott emlékező beszédet, elmondta többek között, hogy a meggyilkolt zsidók teljes jogú magyar állampolgárok voltak, akiket szülőhazájuk nem védett meg, és akiket a zsidó törvényekkel fosztottak meg jogaiktól. „Azok az emberek, akik túlélték a vészkorszak borzalmait, nemcsak testileg, lelkileg sérültek. Mindenüket elveszítették, egészségüket, családjukat, vagyonukat. Újra kellett kezdeni az életüket, többnyire egyedül.  A túlélők, akik közül már csak néhányan élnek bizonyították, hogy ezt a népet – bár a történelem során már többször volt rá kísérlet – nem lehet elpusztítani. Bár lelki sebeik soha nem gyógyultak be, újra felépítették a semmiből az életüket, családot alapítottak, és a történtek ellenére is megőrizték hitüket. Hiszünk abban, hogy ezen emléknapnak szerepe van a jelen formálásában.  A valóság, a tények pontos felidézése hatással van a történelmünkről alkotott véleményünkre.” A beszédben elhangzott továbbá: ezen a napon emlékezünk azokra a hős embermentő katonákra is, akik lerombolták a gettók és lágerek falait, és megnyitották a szabadság felé vezető utat a végsőkig elgyötört emberek számára. Neubart István üzenetet fogalmazott meg a jelen kor számára is: „A mindenkori kormányoknak, politikusoknak és a társadalom tagjainak minden eszközzel fel kell lépniük az antiszemitizmus, a rasszizmus és mindenfajta kirekesztés, megkülönböztetés ellen. Az utóbbi hónapok eseményei is arra hívják fel a világ figyelmét, hogy egy-egy őrült eszme híveinek tettei napjainkban is ártatlan emberek  halálát okozzák. Közös feladatunk, hogy vallási, politikai hovatartozástól függetlenül küzdjünk a terjedőben lévő terrorizmus ellen.”

Az eseményen emlékező műsort adtak a Teleki Blanka Gimnázium és Általános Iskola diákjai. Varga Bertalan tolmácsolta Radnóti Miklós „Nem tudhatom” című versét, majd Hegedüs Péter kürtön játszott az alkalomhoz illő dallamokat. A megemlékezés koszorúzással, az emlékezés virágainak és köveinek elhelyezésével ért véget a Zsinagóga emlékműnél.

Délután néma koszorúzással folytatódnak a székesfehérvári megemlékezések az Óvoda utcai Izraeli temető előtti téren. A holokauszt áldozatainak tiszteletére tavaly novemberben átadott emlékműnél a város Önkormányzata nevében dr. Cser-Palkovics András polgármester fog koszorúzni.