Nem sírkert!

2015.08.15. 18:39
SAJTÓKÖZLEMÉNY - 2015. augusztus 15. (szombat) 
Megnyílt a királyi koronázó bazilika történetét bemutató kiállítás a Szent István Király Múzeumban.     Galéria  
 
 
 
 
 
A Szűz Máriának szentelt királyi koronázó bazilikát bemutató időszaki kiállítás nyílt a Szent István Király Múzeumban szombaton délután. Az intézmény a „Dicső évszázadok nyomában” című tárlattal csatlakozik a 2015. évi Székesfehérvári Királyi Napok programjaihoz. A november 15-ig látható kiállításon rekonstrukciós rajzokat, leírásokat és az egykori prépostsági templomból származó eredeti kőfaragványokat láthatnak az érdeklődők. Kulcsár Mihály, a múzeum megbízott igazgatója és dr. Cser-Palkovics András polgármester köszöntője után a tárlatot Siklósi Gyula régészprofesszor, Székesfehérvár díszpolgára nyitotta meg a múzeum Dísztermében.

Az Árpád-dinasztia székvárosában, Fehérvárott épült fel a középkori Magyar Királyság legfontosabb temploma, a Szűz Máriának szentelt prépostsági templom. Alapítója maga Szent István király volt, halála után Fehérvár török általi elfoglalásáig (1543) minden magyar királyt ebben az épületben koronáztak meg. A templom őrizte Szent István király és Szent Imre herceg sírját, valamint rajtuk kívül még 14 uralkodó és számos uralkodói családtag temetkezett ide. Az 1601-ben bekövetkezett robbanást követően az épület pusztulásnak indult, maradványait ma a Nemzeti Emlékhely őrzi.

A Szent István Király Múzeum „Dicső évszázadok nyomában” című időszaki kiállítása a királyi bazilika történetével ismerteti meg a látogatót eredeti, ma raktárakban őrzött kőfaragványok, valamint rekonstrukciós rajzok, leírások és idézetek bemutatásával. Formabontó, nem klasszikus régészeti kiállításról van szó, amely az érdeklődők számára könnyen értelmezhető, hangsúlyozta a megnyitón Kulcsár Mihály, a múzeum megbízott igazgatója. Elhangzott az is, hogy a múzeum raktáraiban körülbelül háromezer, a bazilikából származó kőfaragványt őriznek, amely a teljes mennyiségnek mindössze öt százaléka. Ebből is következtethetünk az egykori bazilika nagyságára és jelentőségére.

A királyi bazilika a magyarság szempontjából az egyik legfontosabb valaha is létezett építmény volt, amelyhez szellemiségében nagyban kötődik a Székesfehérvári Királyi Napok rendezvénysorozata, emelte ki köszöntőjében dr. Cser Palkovics Andás polgármester. Elmondta: a történelem fintora, hogy a templom ma már nem létezik, a maradványok és a kutatási eredmények bemutatásával azonban mégis érzékelhetjük a jelentőségét. Felelősséggel kell bánnunk a megmaradt kőállománnyal, amely ma méltatlan helyen, raktárakban található. Az Árpád-ház Program keretében igyekeznek erre is megfelelő megoldást találni, tette hozzá a város vezetője.

A kiállítást dr. Siklósi Gyula régészprofesszor, Székesfehérvár díszpolgára nyitotta meg, előadásában a város és a bazilika történetével, a feltárásokkal ismertette meg az érdeklődőket személyes élményeire alapozva. Hangsúlyozta: Székesfehérvár egykoron az ország élő központja volt, itt őrizték a koronázási jelvényeket, az országzászlókat, a csatákban zsákmányolt zászlókat, itt volt továbbá a kincstár és az oklevéltár is. A koronázó bazilikára nem tekinthetünk sírkertként, és szükséges lenne az erre vonatkozó nézeteket eloszlatni a történelemkutatók számára! Az egykori prépostsági templom európai szinten is kiemelkedő nagyságú épület volt, amely uralkodóink nyughelyéül szolgált, de itt tartották a koronázásokat, a királyi esküvőket és az uralkodói gyermekek keresztelőit is.

A kiállítás 2015. november 15-ig tekinthető meg a Szent István Király Múzeum Fő utcai dísztermében.

A kapcsolódó fotók letölthetőek a Galériából. 

 
Szöveg: Havasi Tímea
Fotó: Simon Erika

 

Oldal nyomtatása

Eseménynaptár

«
2026 November
»
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
      
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
      
  • Nincs esemény!
Írja be
a kódot:

Boross Mihály (1815 - 1899) A sajtóterem névadója

Boross Mihály (1815-1899)
Boross Mihály a forradalom és szabadságharc időszakának jelentős megyei politikusa volt. 1815. január 9-én született Ószőnyben. Nagyszülei felvidékiek voltak. Pozsony megyéből származtak a Komárom megyei Ószőnybe, s itt változtatták meg vezetéknevüket, Borostyánról Borossra. A gimnázium elvégzését követően Cegléden, Nagykőrösön, Pápán tanult, majd több éven keresztül joggyakornokként dolgozott. 1842-ben tette le az ügyvédi vizsgát. Ezt követően rövidebb ideig Tatán gyakorolta az ügyvédi praxist.