FŐváros??? - Nyílt levél Tarlós Istvánnak

2011.06.01. 15:57
KÖZLEMÉNY - 2011. június 1. (szerda)  
A napokban jelentősen változott a Budapestre nyugati irányból bevezető főútvonal, a Budaörsi út forgalmi rendje: buszsáv kialakítása miatt egy sáv maradt az autós forgalom számára.
A változás gigászi dugókat okoz a csúcsforgalmi órákban, a korábbinál is sokkal jelentősebb várakozásra, araszolásra kárhoztatva a többek között Székesfehérvárról munkába járókat. Dr. Cser-Palkovics András facebook-oldalán nyílt levelet tett közzé Tarlós István főpolgármester úrnak címezve. A levél az alábbiakban olvasható, illetve letölthető az Önkormányzati Kommunikációs Központ Galériájából.

Tisztelt Főpolgármester úr!


Székesfehérvárról Budapestre rendszeresen járó vidéki polgárként felháborodva értesültem róla, majd személyesen is szomorúan tapasztaltam, hogy az Ön által irányított önkormányzat illetékes döntéshozói az elmúlt napokban buszsáv kialakítására hivatkozva egysávosra szűkítették a városba nyugati irányból bevezető legfontosabb közlekedési folyosót, a Budaörsi utat. A lépés eredményét naponta több tízezren érzik a bőrükön: a korábban is zsúfolt útvonal szinte járhatatlanná vált, a csúcsforgalmi időszakban a dugó a korábbi többszörösére növekedett, a sor vége egy átlagos, esőmentes reggelen is Budaörs közepéig nyúlik.

Az eredmény önmagában is felveti a kérdést, hogy milyen szerepet játszik a józan ész a közlekedési, forgalomszervezési döntésekben, de nem emiatt „ragadtam tollat”. Az a stílus és szemlélet háborított fel, amellyel a VEKE és a BKK képviselői a lépést kommentálták. („A buszsáv lényege, hogy kiszorítsa a beáramló forgalmat a Hegyalja útról”, "Budapest nem azért építi az útjait, hogy azokon külsős autósok várakozzanak", stb.) Szavaikban és a mögöttes jelentéstartalomban jól kitapintható az a lenéző, főváros-sovén szemlélet, amellyel Budapest vezető közlekedési szakemberei a vidéki Magyarországra tekintenek. Tudjuk, hogy a budapestiek döntő többsége nem így gondolkodik, hanem a fővárost és az ország többi részét egymást kiegészítő, egymással kölcsönhatásban élő és segítő egészként szemléli.

Minden településen vannak „szent őrültek”, akik egy-egy tematika köré szervezik életüket, mindennapjaikat kitölti a galambászat, a gombagyűjtés vagy éppen flash mobok szervezése. Nélkülözhetetlen és igen hasznos részei ők a civil társadalomnak. Jelentős csoport ezen szubkultúrák között az, amelyik csak kötött pályában és felsővezetékben gondolkodik, amelyik hétvégéket képes vitatkozni a Szimferopol-Jalta közötti közel kilencven kilométeres trolibuszjáratról. Nincs is ezekkel az emberekkel semmi baj, rendes önkormányzat támogatja, ha okosat mondanak, meghallgatja őket. Az azonban, ha elszabadult hajóágyúként, kontroll nélkül akcióba lépnek, aggodalomra adhat okot.

Budapesten ezek a hajóágyúk most nem csak elszabadultak, de tüzelnek is, egyelőre verbálisan: a városból kifelé, a lenézett, lesajnált, megoldandó problémaként aposztrofált vidéki magyarokra.

Székesfehérvárról naponta több ezren ingáznak Budapestre, többségük dolgozni. Ugyanígy van ezzel minden település a főváros 80-100 kilométeres környezetében. Ezek az emberek nem szórakozni járnak oda és Önöket bosszantani, hanem a megélhetésüket keresik, a családjukat akarják eltartani és ezért napi több órás utazást is vállalnak. Cserében Budapest számára felkészült, szakképzett munkaerőt biztosítanak, az általuk megtermelt érték után munkaadóik Budapesten adóznak, jelentős bevételt biztosítva az Ön által vezetett önkormányzat számára. További jelentős megtakarítást eredményez az Önök számára, hogy nem Budapesten veszik igénybe a közszolgáltatásokat, nem ott járnak orvoshoz, a gyerekeik nem budapesti iskolákat látogatnak, ha munkanélkülivé válnak, nem Önöknek kell szociális segélyezésükről gondoskodni.  Ezek az emberek és munkaadóik joggal várják el, hogy az általuk megtermelt értékekért cserébe a főváros ne másodrendű, „kiszorítandó” állampolgárként tekintsen rájuk.

Válaszát megelőzendő engedje meg, hogy rögzítsem: igen, ezek az emberek járhatnának tömegközlekedéssel is. Ön szerint miért nem teszik? Miért nem spórolnak a benzinen, miért nem pihennek inkább a vonaton, buszon, villamoson a fárasztó vezetés helyett? A válasz egyszerű: mert a budapesti és környéki tömegközlekedés csak elméletben nyújt alternatívát az autózással szemben, a valóságban mindenki tudja, hogy nem. Ez is egy piac, a piaci törvények uralkodnak. Ha a fogyasztók az autót választják, annak oka van.

Ez az ok pedig az, hogy a főváros határában P+R parkolók csak a látszat kedvéért vannak, az autóval járó nem tudja letenni járművét a város határában. De ha le is tudná tenni, csak egy rosszul szervezett, drága, nap mint nap kellemetlen élményeket nyújtó tömegközlekedéssel mehetnének tovább. Mert mit kínál a „külsősök” adójából is finanszírozott budapesti tömegközlekedés a kigyulladó metró kocsikon, szétszakadó csuklós buszokon, kenderkötéllel kendácsolt HÉV-szerelvényeken, soha el nem készülő négyes metrón túl?

Tisztelt Főpolgármester úr! A fenti helyzet természetesen nem az Ön hibájából állt elő, az az elmúlt húsz év eredménye. Az azonban már az Ön hibája lesz, ha Budapest nem óhajt az ország fővárosa lenni. Ha az Önöknél működő közhatalmi szervek, országos hatóságok, hivatalok, közintézmények valóban az országot szolgálják, nem zárhatják el őket az ország 80 százalékától! Ha Budapest a magyar gazdaság központja kíván lenni – és húzni kívánja ennek hasznát – akkor nem zárhatja el a munkaerő útját!

Biztos vagyok benne, hogy Ön erről a kérdésről sokkal árnyaltabban gondolkodik, és nem tekinti az ország nagyobbik részén élőket „külsősöknek”. Az autós és a tömegközlekedés közötti egyensúlyt megteremteni igen nehéz és költséges. Tisztában vagyok vele, hogy Ön elsősorban a fővárosiak érdekét kell, hogy képviselje, és ezt példamutató módon meg is teszi, ahogy én is és minden más polgármester is törekszik a saját települését előtérbe helyezni. Az Ön helyzete azonban speciális, hiszen – véleményem szerint – tekintettel kell lennie az ország nem budapesti többségére is – ezt kívánja a felelős fővárosi szemlélet. Nehezen tudom elképzelni, hogy Ön jó szívvel tudna azonosulni a fent vázolt lépésekkel és az idézett véleményekkel. Ha Budapest a főváros, viselkedjen is fővárosként!

Döntsék el Önök, igényt tartanak-e a főváros címére! Ha nem, semmi gond, van megoldás. A középkorban Szent István egyszer már kijelölte Magyarország fővárosát. Nem Buda volt az. Nyilván akkor is csak egy sáv vezetett be a városba…

Ha Budapest nem akar, vagy nem tud fővárosként működni, készen állok rá, hogy parlamenti képviselőként alkotmány-módosítási javaslatot nyújtsak be. Kérem, jelezze, ha egyetért, és a szövegszerű előterjesztést benyújtás előtt elküldöm Önnek egyeztetésre.

Légipostával, hogy még az új alkotmány januári hatályba lépése előtt odaérjen…


Székesfehérvár, 2011. június 1.




Tisztelettel:



dr. Cser-Palkovics András
Székesfehérvár polgármestere
Oldal nyomtatása

Eseménynaptár

«
2020 Március
»
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
      
8
13
14
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
     
  • Nincs esemény!
Írja be
a kódot:

Boross Mihály (1815 - 1899) A sajtóterem névadója

Boross Mihály (1815-1899)
Boross Mihály a forradalom és szabadságharc időszakának jelentős megyei politikusa volt. 1815. január 9-én született Ószőnyben. Nagyszülei felvidékiek voltak. Pozsony megyéből származtak a Komárom megyei Ószőnybe, s itt változtatták meg vezetéknevüket, Borostyánról Borossra. A gimnázium elvégzését követően Cegléden, Nagykőrösön, Pápán tanult, majd több éven keresztül joggyakornokként dolgozott. 1842-ben tette le az ügyvédi vizsgát. Ezt követően rövidebb ideig Tatán gyakorolta az ügyvédi praxist.