Közös megemlékezést tartott ma délelőtt a Fejér Megyei Önkormányzat és Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata az ’56-osok terén. Az ünnepségen az emlékezés koszorúinak elhelyezése előtt a Ciszterci Szent István Gimnázium diákjai adtak műsort. 

A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján, az eső és a havazás ellenére nagyon sokan gyűltek össze az ’56-osok terén, ahol a Fejér Megyei Önkormányzat és Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata közös megemlékezésen hajtott fejet a kommunizmus áldozatai előtt.

A zuhogó esőben a Ciszterci Szent István Gimnázium diákjai költők, írók verseivel, szövegrészleteivel, valamint fennmaradt dokumentumokból idézve, emlékeztek meg a kommunista diktatúrák áldozatairól.
Műsorukat Babits Mihály szavaival kezdték, miszerint történelme nélkül a nép „olyan lenne, mint a gyermek, aki nem tudja, mi történt vele tegnap. Az emberi öntudat alapja az emlékezet: a nemzeti öntudaté a történelmi emlékezet…. a jelent csak a múltból lehet megérteni: a jövőt csak a múlt alapján felépíteni.”
Hangsúlyozták, a kommunizmus a földkerekség egyik legembertelenebb rendszere és legnagyobb katasztrófája volt, amely több mint 100 millió áldozatot követelt világszerte. S mint mondták, egy sérült tudatú, amnéziás állapotban tartott országnak, a gyógyuláshoz segítségre van szüksége. A gyógyulási folyamatot mindenki elősegítheti, aki nem felejt el emlékezni, aki meri és akarja tudni mi történt vele, mi történt családjával, ismerőseivel, szomszédjaival. Mi történt Magyarországgal, Európával… Mindenki segíti a gyógyulást, aki fejet hajt a gyűlölködés és a barbarizmus áldozatainak emléke előtt.
A megrendítő gondolatokat követően a Ha én rózsa volnék… dallal zárták műsorukat.     

A megye és a város közös megemlékezése kapcsán Dr. Molnár Krisztián, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke megszámlálhatatlannak nevezte azok számát, akiknek életét a kommunista rezsimek világszerte derékba törték: bebörtönözték, megkínozták, fizikai és szellemi kiéheztetéssel, egzisztenciális nyomorral, különféle elnyomatással sújtották. „Hiszen csupán azok százmillióan voltak, akik bele is pusztultak a kommunizmussal való találkozásukba vagy harcukba! Az, hogy még ma is, fél évszázaddal a kommunizmus hazai dúlásának legsötétebb évei után is megemlékezünk az áldozatokról, kegyelettel szólunk a hősökről és felemeljük szavunkat egy gyilkos eszme ellen, szükséges és kötelességünk is! Mert a kommunista eszme él! Emeljük hát fel a hangunkat e gyilkos eszme ellen, amelynek eddigi története nem hozott mást, mint elnyomást, szenvedést, halált, és hajtsunk fejet azok emléke előtt, akik vétlenül vagy ellenszegülve, áldozataivá váltak.”- hangsúlyozta a közgyűlés elnöke.

Székesfehérvár polgármestere, dr. Cser-Palkovics András kifejezetten köszönte a Ciszterci Szent István Gimnázium fiataljainak helytállását, akik maguk kérték, hogy a zord időjárás ellenére tiszteletük jeleként előadhassák műsorukat.
A polgármester a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja kapcsán hangsúlyozta, a kommunizmus sötét, kemény, áthatolhatatlan fal volt. „Feltartott, korlátozott… Félelem, kényszerű lelkesedés, tettetett jókedv, hamis hírek, Patyomkin-falvak, sztahanovisták, lehallgatók és besúgók, öntörvényű, zárt világ volt… Eközben életek törtek meg, nemzedékeken át épített egzisztenciák vesztek a semmibe, tehetségek kerültek süllyesztőbe érdemtelenek miatt…”
Mint kiemelte: „Felelősségünk… és nem csak ezen a napon, de ma különösen, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk. Hogy elbeszéljünk és megértessünk. Mert az erőszakos, gyilkos eszmék olyanok, mint a szívós gyom. Ha látni már nem is látjuk a felszínen, lenn, a tudatlanság rétegeiben újra erőre kapnak és tovább terjeszkednek.
Tudjuk és tudassuk mindenkivel, mit tett és mit tehet a kommunista diktatúra, hogy ne tudjon még egyszer magokat érlelni!”

A megemlékezésen az időjárásra tekintettel a megye és a város vezetői, a fegyveres és rendvédelmi szervek, a történelmi egyházak képviselői, valamint civil egyesületek, szervezetek illetve magánemberek helyezték el az emlékezés koszorúit, virágait az emlékkőnél. 

Az ünnepségen készült fotók letölthetőek a Galériából.    

Szöveg: Kész Mónika
Fotó: Simon Erika