Dr. Tari Annamária pszichoanalitikus és dr. Varga László, a NYME egyetemi docense voltak ez előadói annak a ma délelőtt lezajlott konferenciának, amit a Székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium és Általános Iskola szervezett a Hotel Magyar Király Kupolatermében. A szakmai napot a rendezvény fővédnöke, Brájer Éva alpolgármester nyitotta meg.
A jubileum kapcsán a Székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium és Általános Iskola több rendezvénnyel is ünnepel. A gimnázium fennállásának 140. évfordulója, az általános iskola megalakulásának 35. éve, valamint a két intézmény fúziójának 10. éve alkalmából számos ünnepi program színesíti a 2015/2016. tanévet. Ilyen rendezvény volt az a ma délelőtti oktatási konferencia is, amit az általános iskola kezdeményezése nyomán hívtak életre a bölcsődevezetők és a közoktatási vezetők számára, ahol a megjelenteket Ráczné Kálmán Anikó tagintézmény-vezető köszöntötte.
„Köszönöm a szervezőknek, hogy rátapintottak az egyik legmeghatározóbb kérdésre a mai előadások témáival” - ezzel nyitotta meg a konferenciát Brájer Éva alpolgármester, egykori telekis diák. Mint fogalmazott, épp 30 éve, hogy a gimnáziumban érettségi vizsgát tett. A munkájából fakadóan lépést kell tartania az idővel, így használ Ifont, Ipadet, laptopot, amik élete társai lettek, még sem megy ezeken keresztül minden rutinból. Ámulattal és egyben rémülettel nézi gyerekeit, unokáját, ahogy a világ legtermészetesebb módján nyúlnak ezen kommunikációs eszközökhöz.
Majd beszélt arról, hogy a kultúra világában is évek óta próbálkoznak, hogyan tudják felkeltetni az ifjú generáció érdeklődését a művészet iránt. Ha komoly zenéről van szó, mobil csengőhangra tesznek felhívást, különböző századokból előkerült régészeti tárgyak mellé QR kódot és tablettet helyeznek el.
Hangsúlyozta, hogy ugyan nehéz a járt utat felcserélni a járatlanra, mégis rá kell venni magunkat. S véleménye szerint ez a tanítás legnagyobb kihívása, vagyis az, hogy nemzetünk egyik nagy értékét jelentő világszínvonalú tudást új közvetítő eszközökön is át tudjuk adni a ma és a jövő magyar iskolapadjaiban tanulóknak úgy, hogy közben ne vesszen el az ember maga.
Míg végezetül sok olyan alkalmat kívánt, ahol kutatók, tudósok osztják meg velünk látásmódjukat, tekintve, hogy szükségünk van a megújulásra, mert ez a jövőnk záloga.
Az első előadó dr. Tari Annamária pszichoanalitikus volt, aki Z és Alfa generáció a padokban… Online gyerekek és offline tanárok címmel tartott prezentációt. A gyakorló pszichológus szerint az Információs Kor és a fogyasztói társadalom hatásait sem kikerülni, sem megváltoztatni nem lehet, mert életünk részei, ami alkalmazkodást igényel tőlünk. A felnőttek feladata, hogy a következő generációknak megmutassák és átadják a legfontosabb értékeket.
Előadása során hangsúlyozta, tanítani akkor lehet, ha fókuszál a figyelem. Ezt pedig nem egyszerű fenntartani a pedagógusoknak. Prezentációja során beszélt a Baby Boomerek, vagyis a nagyszülők, az X generáció, azaz a szülők, az Y generáció, mint az 1982 után születettek, valamint a Z generáció, vagyis az 1995 után születettek és az Alfák, azaz a 2005 utániak közötti szokások különbségeiről, a digitális világ tekintetében. Szólt arról, hogy sok esetben nehéz a gyerekeket meggyőzni arról, hogy létezik élet offline is.
Az előadó olyan okokat és magyarázatokat fűzött össze, amik feltárják, milyen érzelmek mozgatják a mai világot és benne a kamaszokat. Rávilágított arra, hogy egy osztályon belül nem minden az, amit a tanár lát. Az offline szociometrián túl tudni kell azt is, hogy mi van az online térben. Beszélt azokról az applikációkról, azokról a web felületekről, amiket a gyerekek rendszeresen használnak, látogatnak.
Hangsúlyozta, hogy az egyik legégetőbb probléma a családon belüli nem beszélgetés. A tinik körében az online tér folytonos és egyre gyorsabb érzelmi szükséglet-kielégítést biztosít, ezért türelmetlenebbek, s gyorsabban döntenek. Az információk olyan gyorsan érik őket, amihez viszont még éretlenek az érzelmi mechanizmusaik és kapacitásuk.
Beszélt a közösségi média hatásáról is, ami függőséget okozhat, valamint arról a nárcisztikus világról, amiben a fiatalok élnek, vagyis az „én”-es közegről.
Rávilágított arra, hogy a szülőknek meg kell tanulniuk nemet mondani, és nem szabad félniük a gyerekük haragjától. Hiszen a megengedés éppen szorongást vált ki a gyerekből.
Az oktatás során a folyamatos visszajelzést emelte ki, a szeretet, az odafigyelés jelentőségét, illetve a jutalmazással történő eredményorientált tanulásra és a „csinálva tanulásra” hívta fel a figyelmet, valamint az igényt az online tudásra. Módszerként javasolta a közös feladatok kiosztását, vagyis a kiscsoportos módszert. A legfontosabbnak pedig a feltáró gondolkodás kialakítását jelölte meg.
A második előadás a Gyermekkor – a világra nyíló ablak címet kapta, amit Dr. Varga László egyetemi docens prezentált egy kialakulóban lévő új tudományág, a neuropedagógia szemléletét bemutatva. Az előadó több területen vizsgálja az agykutatás új trendjeit, ezen belül a gyermeki agykutatás eredményeit. Az idegrendszer kognitív működését pedagógiai és pszichológiai szempontból is tanulmányozza.
Előadásában bemutatta a születéstől a gyermeki agy hálózatosodását, a szinaptikus pályák kiépülését, hangsúlyozva, hogy szerinte az emberi élet legfontosabb és legizgalmasabb életszakasza az ember első nyolc éve. Elmondta, hogy két éves korban a legfejlettebb az agy. Életünk végéig alakul az agyunk, de az első nyolc év az, ami a legmeghatározóbb.
Felhívta a figyelmet arra, hogy az agy sokkal inkább érzelmi meghatározottságú és társas szerv, mint azt korábban gondolták. A boldog életút az emóciókon múlik, sokkal inkább, mint a kognitív tudáson. Így ennek függvényében jogosan merül fel a kérdés, hogy ehhez a mai oktatási rendszer hogyan alkalmazkodik? Mint kiemelte, nem a „mit”-en, hanem a „hogyan”-on van a hangsúly. Kiemelte, a tettnek mindig legyen következménye.
Mint fogalmazott, a pedagógia nem mindig követi a pszichológiát, pedig az oktatásban nagy jelentősége van a gyerekekben zajló lelki folyamatoknak a kognitívan túl.
A gyermekkor a felnőtt kor legszebb szobája kell, hogy legyen. Fontos a megélés jelentősége, és az, hogy ne előszobának tekintsük.
A születéssel a lehetőségek ablaka nyílik ki, ami viszont rövid ideig tart. Ezt kell tudnunk kihasználni. Majd, mint a legfontosabbat, osztotta meg a hallgatósággal: attól tanulunk, akit szeretünk. Így kerül egyre jobban előtérbe a boldogságpedagógia.
Rávilágított arra a felismerésre is, hogy döntéseink 40%-a nem a tényleges döntéseken, hanem a szokásokon alapul. Majd az érzelmek szerepéről és fontosságáról, valamint a társas kapcsolataink jelentőségéről beszélt.
Elmondta, hogy az agy számára a leghasznosabb a lelkesedés. Tűz, amit folyamatosan szítani kell, s amiben a pedagógusoknak fontos szerepe van.
Végezetül előadását az elfogadni, támogatni, szeretni – hármas fontosságára, valamint a humorra és a játékosságra, mint pedagógiai eszközökre való ráfókuszálással fejezte be.
A konferencián készült fotók letölthetőek a Galériából.
Szöveg: Kész Mónika
Fotó: Simon Erika
