2016.05.19. 13:13
SAJTÓKÖZLEMÉNY - 2016. május 19. (csütörtök)
A résztvevők közösen rótták le tiszteletüket a város visszavételének évfordulójára emelt táblánál.
A török uralom alóli felszabadulás 328. évfordulója alkalmából tartottak megemlékező ünnepséget a Nemzeti Emlékhelyen, ahol a Kákics Együttes zenélt. Ünnepi beszédében Dancs Norbert, a Székesfehérvári Járási Hivatal vezetője kiemelte, hogy múltunk köveiből kell jövőnket építeni és emlékeznünk kell azokra, akik életük árán védték városunkat. A megemlékezés zárásaként a résztvevők közösen rótták le tiszteletüket a város visszavételének évfordulójára emelt táblánál.
Buda 1686-ban történt visszafoglalását követően, Székesfehérvárt is hamarosan ostromzár alá fogták a császári csapatok, valójában azonban kiéheztették a falakon belül élőket. A hosszas blokád éhínséget eredményezett és a kilátástalan helyzetben lévő törökök tárgyalásokat kezdtek a vár kapitulációjáról, május 19-én pedig a török helyőrség végleg elhagyta Isztolni Belgrádot. A 328 évvel ezelőtti eseményekre csütörtökön délelőtt emlékeztek a Nemzeti Emlékhelyen, ahol a Kákics Együttes zenéje idézte fel a kor hangulatát. Az idei ünnepségen részt vett Tanka Csaba, a Fejér Megyei Önkormányzat alelnöke, Dancs Norbert, a Székesfehérvári Járási Hivatal vezetője, Róth Péter, Székesfehérvár alpolgármestere és Kulcsár Mihály, a Szent István Király Múzeum igazgatója is.
A Kákics Együttes előadását követően Dancs Norbert, a Székesfehérvári Járási Hivatal vezetője mondott ünnepi beszédet. „Székesfehérvár történetében különösen nagy jelentőséggel bírt a török alóli felszabadulás megünneplése. A május 19-i ünnep mögött másfél évszázadnyi török megszállás terhe van." - emelte ki Dancs Norbert, aki visszatekintett a kezdetekre, amikor XVI. század elején az oszmán birodalom felszámolta Magyarország déli védelmi vonalát.
1541-ben elérkezettnek látták az időt a nyílt hódításra és Buda elfoglalásával a birodalom részévé tették az ország középső részét. Szulejmán 1543. évi hadjáratának fő célja Magyarország két ősi központjának, Székesfehérvárnak és Esztergomnak elfoglalása volt. Székesfehérvár hősi küzdelemben 1543. szeptember 3-án kéthetes ostrom után esett el. A hódoltság korának legfontosabb eseményei között eljutunk 1688-ig, amikor május 9-én kapitulációs szerződést írtak alá a törökök, akiket megtört az éhség és nélkülözés. Május 19-én 1000 török katona és 3000 polgári személy vonult ki a fehérvári belső várból.
„Székesfehérvár a másfél évszázados török hódoltság után azok kiűzésével tudott visszacsatlakozni a nyugati civilizációhoz, amiből az oszmán-török uralom kiragadta. A török kiűzése után romok maradtak csupán az egykori pompás városból. Az egyetlen épségben maradt középkori épület az 1470 körül épült Szent Anna kápolna, melyet a törökök imaházként használtak. Bár épületek nem őrzik a múltat, felednünk nem szabad a hódoltság időszakát. Az emlékezésnek elődeink is fontos szerepet szántak: Varkocs várkapitány dicső emlékét Erdey Dezső alkotása őrzi, a Prohászka ligetben láthatjuk Wathay várkapitány életnagyságú bronzszobrát és a Medgyessy Ferenc által készített Török kút is a hódoltságra emlékeztet. Mindhárom alkotás ünnepélyes avatására 1938. május 19-én került sor, a török alóli felszabadulás 250. évfordulóján." - mondta el beszédében a Székesfehérvári Járási Hivatal vezetője.
„Emlékezzünk, mert kötelességünk. Múltunk köveiből kell jövőnket építeni, emlékeznünk kell azokra, akik életük árán védték hazánkat, városunkat, bármelyik korról is beszélünk. A mi feladatunk emlékük őrzése, hitvallásuk, hitvallásunk vállalása. Napjainkban nem vérrel kell védeni hazánkat, városunkat, hanem szellemiségünk, kultúránk, az európai keresztény értékrend gyakorlásával." - zárta ünnepi gondolatait Dancs Norbert, aki Bódás János költő sorait idézte, amelyek Wathay Ferenc szobrának talapzatán láthatók: „Hős Wathay Ferenc, hű várkapitány! Nem tör meg az arany, kard, sem a pribék hatalom. Bronz alakod hirdesse a messze jövőnek, sem erő, sem idő, se a pogány gyűlölet nem foghat ki az erős, derék magyaron!”
A megemlékezés zárásaként a résztvevők közösen rótták le tiszteletüket a város visszavételének évfordulójára emelt táblánál.
Az ünnepségen készült fotók letölthetőek a Galériából!
Buda 1686-ban történt visszafoglalását követően, Székesfehérvárt is hamarosan ostromzár alá fogták a császári csapatok, valójában azonban kiéheztették a falakon belül élőket. A hosszas blokád éhínséget eredményezett és a kilátástalan helyzetben lévő törökök tárgyalásokat kezdtek a vár kapitulációjáról, május 19-én pedig a török helyőrség végleg elhagyta Isztolni Belgrádot. A 328 évvel ezelőtti eseményekre csütörtökön délelőtt emlékeztek a Nemzeti Emlékhelyen, ahol a Kákics Együttes zenéje idézte fel a kor hangulatát. Az idei ünnepségen részt vett Tanka Csaba, a Fejér Megyei Önkormányzat alelnöke, Dancs Norbert, a Székesfehérvári Járási Hivatal vezetője, Róth Péter, Székesfehérvár alpolgármestere és Kulcsár Mihály, a Szent István Király Múzeum igazgatója is.
A Kákics Együttes előadását követően Dancs Norbert, a Székesfehérvári Járási Hivatal vezetője mondott ünnepi beszédet. „Székesfehérvár történetében különösen nagy jelentőséggel bírt a török alóli felszabadulás megünneplése. A május 19-i ünnep mögött másfél évszázadnyi török megszállás terhe van." - emelte ki Dancs Norbert, aki visszatekintett a kezdetekre, amikor XVI. század elején az oszmán birodalom felszámolta Magyarország déli védelmi vonalát.
1541-ben elérkezettnek látták az időt a nyílt hódításra és Buda elfoglalásával a birodalom részévé tették az ország középső részét. Szulejmán 1543. évi hadjáratának fő célja Magyarország két ősi központjának, Székesfehérvárnak és Esztergomnak elfoglalása volt. Székesfehérvár hősi küzdelemben 1543. szeptember 3-án kéthetes ostrom után esett el. A hódoltság korának legfontosabb eseményei között eljutunk 1688-ig, amikor május 9-én kapitulációs szerződést írtak alá a törökök, akiket megtört az éhség és nélkülözés. Május 19-én 1000 török katona és 3000 polgári személy vonult ki a fehérvári belső várból.
„Székesfehérvár a másfél évszázados török hódoltság után azok kiűzésével tudott visszacsatlakozni a nyugati civilizációhoz, amiből az oszmán-török uralom kiragadta. A török kiűzése után romok maradtak csupán az egykori pompás városból. Az egyetlen épségben maradt középkori épület az 1470 körül épült Szent Anna kápolna, melyet a törökök imaházként használtak. Bár épületek nem őrzik a múltat, felednünk nem szabad a hódoltság időszakát. Az emlékezésnek elődeink is fontos szerepet szántak: Varkocs várkapitány dicső emlékét Erdey Dezső alkotása őrzi, a Prohászka ligetben láthatjuk Wathay várkapitány életnagyságú bronzszobrát és a Medgyessy Ferenc által készített Török kút is a hódoltságra emlékeztet. Mindhárom alkotás ünnepélyes avatására 1938. május 19-én került sor, a török alóli felszabadulás 250. évfordulóján." - mondta el beszédében a Székesfehérvári Járási Hivatal vezetője.
„Emlékezzünk, mert kötelességünk. Múltunk köveiből kell jövőnket építeni, emlékeznünk kell azokra, akik életük árán védték hazánkat, városunkat, bármelyik korról is beszélünk. A mi feladatunk emlékük őrzése, hitvallásuk, hitvallásunk vállalása. Napjainkban nem vérrel kell védeni hazánkat, városunkat, hanem szellemiségünk, kultúránk, az európai keresztény értékrend gyakorlásával." - zárta ünnepi gondolatait Dancs Norbert, aki Bódás János költő sorait idézte, amelyek Wathay Ferenc szobrának talapzatán láthatók: „Hős Wathay Ferenc, hű várkapitány! Nem tör meg az arany, kard, sem a pribék hatalom. Bronz alakod hirdesse a messze jövőnek, sem erő, sem idő, se a pogány gyűlölet nem foghat ki az erős, derék magyaron!”
A megemlékezés zárásaként a résztvevők közösen rótták le tiszteletüket a város visszavételének évfordulójára emelt táblánál.
Az ünnepségen készült fotók letölthetőek a Galériából!
fotó: Varju Zoltán Mihály
