Mint ismeretes, 2014 júliusában a Bazilika homlokzatának egy része leomlott. A templom felújítására meghirdetett gyűjtést követően, a széles társadalmi összefogásnak köszönhetően megkezdődhetett a renoválás. A gyors kormánytámogatás, Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának felajánlása, valamint a nagyszámú egyéni adomány által idén nyár végére befejeződött a rekonstrukció, és a Székesfehérvári Egyházmegye főtemploma ismét régi fényében tündököl. Ezt megünnepelve szerveztek fényfestéssel egybekötött ünnepséget a Szent István-székesegyház előtti téren, szombaton este.  

 

A rendezvényen elsőként Spányi Antal megyés püspök mondott beszédet, aki a Székesfehérvári Egyházmegye nevében mondott köszönetet mindazon nagylelkű adakozóknak, akik lehetővé tették a székesegyház teljes külső renoválását. Köszönetet mondott a Magyar Kormánynak, Székesfehérvár városának és mindazoknak, akik megszavazták a templom felújítására a forrást, és tudtak nagylelkűen adakozni éppúgy, mint az a sok-sok ember és intézmény, amely jelentős, vagy akár jelképes összeggel odaállt a templom megmentéséért.

Beszédében kitért arra, hogy az a templom, mely bizonyos értelemben az ország első temploma, a magyar keresztény államiság bölcsője, s amely szent hely - mert Szent István király ott ajánlotta fel az ország koronáját a boldogságos Szűz Máriának - romokban hever. S az a templom, mely most az egyházmegye és a város első temploma, megmenekült, mert volt akarat, volt összefogás, mert tudtunk valami szépért együtt tenni. S nem csak olyanokkal, akikkel a hit közösségében élünk, hanem tudtunk együtt tenni olyanokkal is, akik talán azért mozdultak meg, mert tudták és értették, hogy ez a templom - amely szakrális hely, szent hely a hívek számára    - érték, művészettörténetileg is fontos emlék a városnak és az országnak.

Majd örömét fejezte ki, hogy ez a templom ilyen szépségben pompázik, és éke a városnak. Gondolatait annak hangsúlyozásával zárta, hogy Székesfehérvár, az ország történelmi fővárosa megérdemli, hogy ilyen főtemploma legyen, és ilyen utódtemplommal dicsekedjen, ha már a Szent Istváni templom romjaiban van.

Végezetül mindazokra áldást kért, akik ennek a felújításnak a részesei voltak, akár szakmai, akár tervező, akár kétkezi munkájukkal.      

Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár ünnepi beszéde során szintén mindazoknak köszönetét fejezte ki, akik támogatásával ez a felújítás megvalósulhatott. Majd arról beszélt, hogy itt a Bazilikában az elmúlt évtizedben tapasztalhatjuk, hogy a ministránsok és a családok, valamint az egyházi iskolák diákjai és tanárai, a szent család nemcsak otthonra lelhettek, hanem lelki támaszt, az élethez segítséget kaphattak és nyújtottak mindannyiunknak. Ezért is volt fontos a Bazilika megújulása, mely a jövőbe vetett bizalmat és az összefogás erejét sugározza magából. Végezetül Isten áldását kérte mindazokra, akik ezért sokat tettek, és püspök atyára, aki Székesfehérvárt – ha jogilag nem is, de – az ország fővárosává teszi.  

 

Dr. Cser-Palkovics András polgármester beszédében megköszönte Magyarország Kormányának, hogy elsőként sietett Székesfehérvár és az egyházmegye segítségére, és ennek a közösségnek ismételten segítő kezet nyújtva, a lehetőségét megalapozta ennek a felújításnak. Majd megköszönte püspök atya és munkatársai áldozatos munkáját, amivel az első pillanatoktól kezdve, nagyon rövid idő alatt letették azt a koncepciót és építészeti terveket, ami alapján a felújítás megtörténhetett. Elsősorban azonban – mint hangsúlyozta – a közösségnek jár a köszönet, azoknak a civil szervezeteknek, illetve magánszemélyeknek, akik hozzájárultak közadakozással ehhez a felújításhoz.  Ez mutatja ennek a közösségnek az erejét.

Elmondta, meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy ez a nap szimbólum legyen, két ok miatt is. Egyik, hogy keresztény kultúránkat nem kidobni kell, ezeket az értékeket nem valami mással kell lecserélni, hanem felújítani, megmenteni kell és biztosítani azt, hogy ne csak az elmúlt ezer évben, hanem a következő ezer esztendőben is itt lehessünk azokkal az értékekkel, amiket nekünk szánt a jó Isten, és a saját elődeink, akiknek tartozunk annyival, hogy megvédjük ezeket. Egyébként nincs maradásunk, és nem lehetünk itt Európában a következő évszázadokban. A másik, hogy miközben itt a felújítás kívül megtörtént, és remélhetőleg belül majd folytatódik, addig elindul az Árpád-ház Program, és azon belül az "Ország Bölcsője" program, mely lehetőséget teremt nekünk ahhoz, hogy régi és új bazilikánkat szimbolikusan is összekössük, és Székesfehérvárt ismét zarándokhellyé tegyük, határon innen és túl, Európa egésze számára. Hogy mutassuk, Európa a keresztény és zsidó kultúra, értékrend nélkül nem lehetne az, ami és nem lehet az, ha nem vagyunk képesek megvédeni. Székesfehérvár bebizonyította a kormány segítségével, az egyházmegyéje vezetésével, hogy erre az összefogásra kész. Székesfehérvár nem felejtette el, hogy mit köszönhet elődeinek, és tovább fogja vinni azt, amit értékben kaptunk.  

 

Az eseményen felcsendült több liturgikus ének a Vox Alba együttes és a MusiColore énekegyüttes előadásában, valamint bemutatták azt a kisfilmet, mely a felújítás alatti időszakban feltárt leletekről, kutatási eredményekről adott összegzést.  

 

Az este fénypontjaként a Bazilika homlokzatán egy nemzetközileg elismert művészcsoport által létrehozott fényfestéssel megelevenedett a székesegyház 800 éves története, melyet egy izgalmas zenemű kísért. A fényfestés-projekt zenei vezetője - Vince Pál - ötlete nyomán Borlói Rudolf Beatmiséjének két tétele csendült fel az animáció alatt a MusiColore énekegyüttes és a Kodály Zoltán Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola részvételével, valamint Tóka Ágoston orgonaművész és Pásztor Katalin fuvolista közreműködésével.

 

Az első vetítést követően még 22.00 órától 23.30 óráig fél óránként tartottak vetítéseket, így a Szent István-székesegyház az évszázadok viharában című fényfestést a ma este folyamán több száz székesfehérvári tekinthette meg.

 

 

 

 

 

A rendezvényen készült fotók letölthetőek a Galériából. 

 

 

 

 

 

 

Szöveg: Kész Mónika

Fotó: Simon Erika