2016.09.09. 13:39
SAJTÓKÖZLEMÉNY - 2016. szeptember 9. (péntek)
A tragédia még inkább összekovácsolta a városrész közösségét. Galéria
Megemlékezést szerveztek ma délben a szárazréti vasúti átjáróban 1982-ben történt vonatbaleset tizenhat áldozatának tiszteletére. A hozzátartozók virágokat, koszorúkat helyeztek el a méltó módon kialakított emlékműnél, nevükben a megemlékezéseket évről-évre szervező Kétyi József szólalt fel. Székesfehérvár Önkormányzata részéről Szigli István, Feketehegy-Szárazrét képviselője volt jelen az eseményen.
Feketehegy-Szárazrét az egyik legélhetőbb, egyre fejlődő, szépülő városrésze Székesfehérvárnak. Azonban az év egyetlen napjának egy bizonyos órájában, percében megáll az idő és átadja helyét az emlékezésnek. Az ország egyik legsúlyosabb közlekedési balesete történt a szárazréti vasúti átjáróban 1982. szeptember 9-én, 11.55 órakor. A Komárom irányából érkező gyorsvonat összeütközött a 37-es helyijáratos autóbusszal, melynek következtében a jármű kettészakadt és tizenhatan életüket vesztették. Az áldozatok fele gyermek volt, közülük is a legtöbben a közeli általános iskolában tanultak, és éppen hazafelé tartottak, amikor a baleset megtörtént. Emléküket egy szépen kialakított kis park őrzi az átjáró mellett. Ide invitálja évről évre a hozzátartozókat Kétyi József, aki 29 éves, szintén hazafelé utazó feleségét veszítette el a balesetben.
„Városrészünk, az itt élők nem mehetnek el amellett, hogy a tragédia megtörtént. Minden évben kötelességünk megemlékezni annál is inkább, mert az elhunytak hozzátartozóinak többsége itt élt akkor, és él a mai napig is. Nap, mint nap találkozhatunk azokkal, akik elszenvedték ezt a súlyos veszteséget. Nem szabad, hogy ezt bárki is elfelejtse!” – fogalmazott Szigli István, Feketehegy-Szárazrét önkormányzati képviselője. Hozzátette: igyekeznek gondozni és megóvni a vandáloktól a 2000-ben kialakított emlékparkot, melyet tovább szépítenek jövőre, a 35. évforduló kapcsán.
„Szárazrét mindig nagyon összetartó közösség volt, szinte olyan, mint egy falu a nagyvárosban. A gyermekeink együtt jártak óvodába, majd iskolába. A tragédia még inkább formálta, összekovácsolta a közösségünket, hiszen mindenki aggódott a másikért!” – mondta Kétyi József.
Az eseményen a családtagok, ismerősök és az elhunyt gyermekek egykori óvónői, tanárai csendesen fejet hajtottak, és koszorúkat, virágokat helyeztek el az emlékműnél.
Feketehegy-Szárazrét az egyik legélhetőbb, egyre fejlődő, szépülő városrésze Székesfehérvárnak. Azonban az év egyetlen napjának egy bizonyos órájában, percében megáll az idő és átadja helyét az emlékezésnek. Az ország egyik legsúlyosabb közlekedési balesete történt a szárazréti vasúti átjáróban 1982. szeptember 9-én, 11.55 órakor. A Komárom irányából érkező gyorsvonat összeütközött a 37-es helyijáratos autóbusszal, melynek következtében a jármű kettészakadt és tizenhatan életüket vesztették. Az áldozatok fele gyermek volt, közülük is a legtöbben a közeli általános iskolában tanultak, és éppen hazafelé tartottak, amikor a baleset megtörtént. Emléküket egy szépen kialakított kis park őrzi az átjáró mellett. Ide invitálja évről évre a hozzátartozókat Kétyi József, aki 29 éves, szintén hazafelé utazó feleségét veszítette el a balesetben.
„Városrészünk, az itt élők nem mehetnek el amellett, hogy a tragédia megtörtént. Minden évben kötelességünk megemlékezni annál is inkább, mert az elhunytak hozzátartozóinak többsége itt élt akkor, és él a mai napig is. Nap, mint nap találkozhatunk azokkal, akik elszenvedték ezt a súlyos veszteséget. Nem szabad, hogy ezt bárki is elfelejtse!” – fogalmazott Szigli István, Feketehegy-Szárazrét önkormányzati képviselője. Hozzátette: igyekeznek gondozni és megóvni a vandáloktól a 2000-ben kialakított emlékparkot, melyet tovább szépítenek jövőre, a 35. évforduló kapcsán.
„Szárazrét mindig nagyon összetartó közösség volt, szinte olyan, mint egy falu a nagyvárosban. A gyermekeink együtt jártak óvodába, majd iskolába. A tragédia még inkább formálta, összekovácsolta a közösségünket, hiszen mindenki aggódott a másikért!” – mondta Kétyi József.
Az eseményen a családtagok, ismerősök és az elhunyt gyermekek egykori óvónői, tanárai csendesen fejet hajtottak, és koszorúkat, virágokat helyeztek el az emlékműnél.
A kapcsolódó fotók letölthetőek a Galériából.
Szöveg: Havasi Tímea
Fotó: Varju Zoltán Mihály
