Az 1849. október 6-án, Aradon kivégzett 12 honvéd tábornok és egy ezredes, valamint ugyanezen a napon, Budapesten kivégzett első felelős magyar miniszterelnök tiszteletére Magyarország 2001 óta Nemzeti Gyásznappal emlékezik a szabadságért életüket vesztett hősökre. 

 

Székesfehérváron is két helyszínen volt katonai tiszteletadás mellett néma megemlékezés, a Székesfehérvár Helyőrségi Zenekar közreműködésével. A Halesz ligetben a ’48-as emlékműnél helyezett el közös koszorút Tanka Csaba, a Fejér Megyei Közgyűlés alelnöke, Dancs Norbert, a Székesfehérvári Járási Hivatal vezetője, valamint dr. Horváth Miklósné, Deák Lajosné és Viza Attila önkormányzati képviselők. Míg a Jávor Ottó téren, a Corpus Hungaricum szobornál közösen koszorúzott Tanka Csaba, a Fejér Megyei Közgyűlés alelnöke, dr. Tanárki Gábor, a Fejér Megyei Kormányhivatal igazgatója, dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere és dr. Vizi László Tamás történész, főiskolai tanár. Ezt követően mindkét helyszínen a pártok, valamint a különböző egyesületek, szervezetek és intézmények vezetői, valamint képviselői helyezték el koszorúikat és virágaikat az emlékműveknél. 

 

A Székesfehérvári II. Rákóczi Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola diákjai a Jávor Ottó térre tervezett megemlékező műsorukat az intézményük tornatermében adták elő, az irodalmi színpad és az énekkar közreműködésével, mely Ady Endre - A Tűz csiholója című versének első versszakával vette kezdetét: „Csak akkor születtek nagy dolgok,/ Ha bátrak voltak, akik mertek,/ S ha százszor tudtak bátrak lenni, / Százszor bátrak és viharvertek.”

 

Elhangzott, hogy az 1848/49-es esztendő mérföldkő volt a magyar nép történetében: boldogság, szenvedés, remény. Majd a tanulók felidézték a 167 évvel ezelőtti történéseket: a világosi fegyverletételt és Haynau halálos ítéleteit. Felcsendült a Piramis - Szegény Magyarország dala is: „Mért félsz? A holnap úgyis a tiéd! Annyi szenvedés után él a nép!”  Felidézték gróf Batthyány Lajos és az Aradi 13 haláltusáját, majd felhangzott Ady Endre – Intés az Őrzőkhöz versének utolsó sora: „S akik még vagytok őrzőn, árván,/ Őrzők: vigyázzatok a strázsán.”