2016.10.15. 16:33
SAJTÓKÖZLEMÉNY - 2016. október 15. (szombat)
A tárlat október 23-ig látogatható a Városháza emeletén. Galéria
Az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulója tiszteletére Székesfehérvárra érkezett a „Szétlőtt városok – Poznan-Budapest 1956” című vándorkiállítás. A fotókkal gazdagon illusztrált, lengyel, magyar és angol szövegezésű tablók az ’56 júniusában kitört poznani felkelést, a magyar forradalom kitörését és a hatalom kíméletlen megtorlását mutatják be. A két nép sorsközösségének emléket állító vándorkiállítást Róth Péter, Székesfehérvár alpolgármestere Michal Andrukonis, a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetségének megbízott ügyvivője nyitották meg. A tárlat október 23-ig látogatható a Városházán.
A második világháborút követően a Szovjetunió saját társadalmi rendszerét igyekezett rákényszeríteni a kelet-európai országokra, a helyi kommunisták közreműködésével. A lakosság döntő többsége azonban ezt nem akarta, így lázadások törtek ki számos városban. A drámaian romló életszínvonal és a szüntelenül megemelt normák elleni tiltakozásokat, az elégedetlenséget még inkább fokozták a hatalom könyörtelen módszerei. A poznani felkelés és az azt követő magyar forradalom is egyértelműen azt jelezte, hogy Közép-Európa népei meg akarnak szabadulni a sztálinizmus béklyóitól.
Poznan-ban 1956. június 28-án lázadtak fel a gyári munkások. A hatalom elrettentésképpen bevetette a hadsereget, elfojtotta a felkelést, így megtörte a várost. A lengyelországi események, megtorlások hatására 1956. október 23-án a budapesti egyetemisták tüntetést szerveztek, hogy kifejezzék szolidaritásukat. A békés szándékkal indult demonstráció azonban komoly emberáldozatokat követelő, történelmi jelentőségű forradalommá és kíméletlen bosszúhadjárattá nőtte ki magát.
Magyarországon – Poznanhoz hasonlóan – a kommunista hatalom hosszú éveken keresztül mindent megtett azért, hogy ne csak kitörölje az emberek fejéből a felkelések, de meg is másítsa annak lényegét. A két ország ma kölcsönösen nagy figyelmet szentel közös sorsának és emlékeinek. Poznanban és Budapesten egyaránt találunk olyan helyeket, ahol sajátos módon fonódnak össze a lengyel és a magyar sorsok. Ezt az összetartozást, az egymás iránti szolidaritást hivatott bemutatni és erősíteni a „Szétlőtt városok – Poznan-Budapest 1956” című tablókiállítás. A vándortárlatot bemutatták többek között Budapesten, Győrben és Veszprémben. Székesfehérváron a Városháza emeleti folyosóján állították ki a fotókkal gazdagon illusztrált, háromnyelvű tablókat a Székesfehérvári Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat, a Klub Polonia, valamint a Magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesület Fejér Megyei Tagozata együttműködésében.
A megnyitón Róth Péter, Székesfehérvár alpolgármestere köszöntötte a megjelenteket. Elmondta: „Akit a Jóisten szeret, azt nemcsak sikerekkel, hanem próbatételekkel is elhalmozza. Él Közép-Európában két nép, melynek a dicső és felemelő évszázadok mellett sok próbatételt is hozott a történelem. Mindannyian megtapasztaltuk, milyen volt az, amikor a nagyhatalmak rajzolgatták a határainkat, és amikor a nagyhatalmi alkuk vasfüggönyök mögé kényszerítettek minket. De a történelmi tapasztalás az, hogy mi mindig számíthattunk egymásra! Ha kellett, akkor Sobieski János jött a hadseregével, vagy II. János Pál segített a lelki erejével.” A kiállítással kapcsolatban kiemelte: 1956-ban a magyar és a lengyel nép mindent meg akart tenni annak érdekében, hogy a történelme jó irányt vegyen. Székesfehérvár városa köszönettel tartozik lengyel barátainak közös hagyományink ápolásáért. Külön köszönet jár Opole testvérvárosnak, amiért hamarosan felavatják a Horváth János székesfehérvári szobrászművész által készített kopjafát a 60. évforduló tiszteletére.
A kiállítást Michal Andrukonis, a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetségének megbízott ügyvivője nyitotta meg. „A lengyel-magyar barátság sok közös fejezete között is kiemelt jelentőségű Poznan és Budapest összefonódott, 1956-os története. Különösen nagy erővel, közvetlen módon emlékeztet bennünket arra, hogy mi is ennek a barátságnak a lényege, mi adja szilárd alapját. Ez az alap, a lengyel-magyar barátság kulcsszava a SZABADSÁG…A szabadság jelentősége mindkét nép számára megkérdőjelezhetetlen, s a mai napig elsődleges fontosságú. Az 1956-os forradalom eseményei is mindenekelőtt a szabadságról üzennek nekünk.” – emelte ki köszöntőjében, majd hozzátette: nem feledkezhetünk meg arról, mekkora árat fizettek a magyarok és a lengyelek a közös Európáért. Feltétlenül ügyelnünk kell arra, hogy ekkora árat soha többé ne kelljen fizetnünk.
A megnyitón a Székesfehérvári Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola művésztanára, Nagy Tamás működött közre. A kiállítás október 23-ig látogatható a Városháza emeletén.
Az eseményt követően a Művészetek Házában hangverseny kezdődött, amelyen az Opolei Zeneiskola és a Székesfehérvári Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola növendékei és művésztanárai működtek közre. A programon Földi Zoltán, a Humán Közszolgálati Szakbizottság elnöke képviselte Székesfehérvár Önkormányzatát.
A kapcsolódó fotók letölthetőek a Galériából.
A második világháborút követően a Szovjetunió saját társadalmi rendszerét igyekezett rákényszeríteni a kelet-európai országokra, a helyi kommunisták közreműködésével. A lakosság döntő többsége azonban ezt nem akarta, így lázadások törtek ki számos városban. A drámaian romló életszínvonal és a szüntelenül megemelt normák elleni tiltakozásokat, az elégedetlenséget még inkább fokozták a hatalom könyörtelen módszerei. A poznani felkelés és az azt követő magyar forradalom is egyértelműen azt jelezte, hogy Közép-Európa népei meg akarnak szabadulni a sztálinizmus béklyóitól.
Poznan-ban 1956. június 28-án lázadtak fel a gyári munkások. A hatalom elrettentésképpen bevetette a hadsereget, elfojtotta a felkelést, így megtörte a várost. A lengyelországi események, megtorlások hatására 1956. október 23-án a budapesti egyetemisták tüntetést szerveztek, hogy kifejezzék szolidaritásukat. A békés szándékkal indult demonstráció azonban komoly emberáldozatokat követelő, történelmi jelentőségű forradalommá és kíméletlen bosszúhadjárattá nőtte ki magát.
Magyarországon – Poznanhoz hasonlóan – a kommunista hatalom hosszú éveken keresztül mindent megtett azért, hogy ne csak kitörölje az emberek fejéből a felkelések, de meg is másítsa annak lényegét. A két ország ma kölcsönösen nagy figyelmet szentel közös sorsának és emlékeinek. Poznanban és Budapesten egyaránt találunk olyan helyeket, ahol sajátos módon fonódnak össze a lengyel és a magyar sorsok. Ezt az összetartozást, az egymás iránti szolidaritást hivatott bemutatni és erősíteni a „Szétlőtt városok – Poznan-Budapest 1956” című tablókiállítás. A vándortárlatot bemutatták többek között Budapesten, Győrben és Veszprémben. Székesfehérváron a Városháza emeleti folyosóján állították ki a fotókkal gazdagon illusztrált, háromnyelvű tablókat a Székesfehérvári Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat, a Klub Polonia, valamint a Magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesület Fejér Megyei Tagozata együttműködésében.
A megnyitón Róth Péter, Székesfehérvár alpolgármestere köszöntötte a megjelenteket. Elmondta: „Akit a Jóisten szeret, azt nemcsak sikerekkel, hanem próbatételekkel is elhalmozza. Él Közép-Európában két nép, melynek a dicső és felemelő évszázadok mellett sok próbatételt is hozott a történelem. Mindannyian megtapasztaltuk, milyen volt az, amikor a nagyhatalmak rajzolgatták a határainkat, és amikor a nagyhatalmi alkuk vasfüggönyök mögé kényszerítettek minket. De a történelmi tapasztalás az, hogy mi mindig számíthattunk egymásra! Ha kellett, akkor Sobieski János jött a hadseregével, vagy II. János Pál segített a lelki erejével.” A kiállítással kapcsolatban kiemelte: 1956-ban a magyar és a lengyel nép mindent meg akart tenni annak érdekében, hogy a történelme jó irányt vegyen. Székesfehérvár városa köszönettel tartozik lengyel barátainak közös hagyományink ápolásáért. Külön köszönet jár Opole testvérvárosnak, amiért hamarosan felavatják a Horváth János székesfehérvári szobrászművész által készített kopjafát a 60. évforduló tiszteletére.
A kiállítást Michal Andrukonis, a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetségének megbízott ügyvivője nyitotta meg. „A lengyel-magyar barátság sok közös fejezete között is kiemelt jelentőségű Poznan és Budapest összefonódott, 1956-os története. Különösen nagy erővel, közvetlen módon emlékeztet bennünket arra, hogy mi is ennek a barátságnak a lényege, mi adja szilárd alapját. Ez az alap, a lengyel-magyar barátság kulcsszava a SZABADSÁG…A szabadság jelentősége mindkét nép számára megkérdőjelezhetetlen, s a mai napig elsődleges fontosságú. Az 1956-os forradalom eseményei is mindenekelőtt a szabadságról üzennek nekünk.” – emelte ki köszöntőjében, majd hozzátette: nem feledkezhetünk meg arról, mekkora árat fizettek a magyarok és a lengyelek a közös Európáért. Feltétlenül ügyelnünk kell arra, hogy ekkora árat soha többé ne kelljen fizetnünk.
A megnyitón a Székesfehérvári Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola művésztanára, Nagy Tamás működött közre. A kiállítás október 23-ig látogatható a Városháza emeletén.
Az eseményt követően a Művészetek Házában hangverseny kezdődött, amelyen az Opolei Zeneiskola és a Székesfehérvári Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola növendékei és művésztanárai működtek közre. A programon Földi Zoltán, a Humán Közszolgálati Szakbizottság elnöke képviselte Székesfehérvár Önkormányzatát.
A kapcsolódó fotók letölthetőek a Galériából.
Szöveg: Havasi Tímea
Fotó: Simon Erika
