Emlékkiállítással és ünnepi koncerttel vette kezdetét Székesfehérváron a Kodály-emlékév. A Vörösmarty Színház galériáján a 135 évvel ezelőtt született nagy magyar zeneszerző fehérvári kötődésének dokumentumaiból nyílt tárlat, míg a nagyszínpadon műveiből összeállított hangversennyel emlékeztek rá. Az esten közreműködött valamennyi székesfehérvári kórus, valamint az Alba Regia Szimfonikus Zenekar és a Tilinkó Együttes. A kiállítás megnyitóján a vendégeket Brájer Éva alpolgármester és Hartyányi Judit, a Magyar Kodály Társaság társelnöke, míg a koncertre érkezőket dr. Szabó Balázs zenetörténész köszöntötte.
„… megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk. Akkor mondjuk majd csak igazán: Örvendjen az egész világ!” - ezzel a mottóval nyílt meg Kodály Zoltán emlékkiállítása a Vörösmarty Színházban, amivel kezdetét vette a Kodály-emlékév székesfehérvári ünnepségsorozata. A galérián kiállított tárgyak mindegyike a Mester városunkkal való több évtizedes kapcsolatáról tanúskodik. A tárlat a Szent István Király Múzeum és a „Zenei nevelésért alapítvány” jóvoltából valósulhatott meg. A kiállított tárgyak között láthatóak fotók, iratok, levelek és természetes számos kotta is.
A megnyitóra ma délután került sor, ahol Brájer Éva alpolgármester köszöntötte a megjelenteket. Mint mondta, Kodály Zoltán születését ünnepeljük és halálára emlékezünk ebben az évben. Hangsúlyozta, hogy Székesfehérvár Önkormányzata elkötelezett mindazon szellemiség mellett, amelynek alapjait épp Kodály teremtette meg: hogy egészen kicsiny korunktól kezdve tanuljunk énekelni, zenélni, ismerjük meg a magyar nép énekeit, mártózzunk meg a kóruséneklés örömében. Ezt az elkötelezettségünket fejezzük ki azzal is, hogy ezt az évet Kodály-emlékévvé nyilvánítottuk itt, városunkban is.
Beszélt arról a városi összefogásról és zeneszeretetről, aminek köszönhetően megszülethetett az elkövetkezendő hónapokon átívelő fehérvári Kodály-programsorozat. A Mester sokrétűségéről és ránk hagyott szellemiségéről is szólt.
A kiállítás létrejöttéért köszönetet mondott a Szent István Király Múzeumnak, Demeter Zsófiának és Varga Gábor Farkasnak a rendezésért, az anyagok gyűjtéséért Mihályi Gyuláné Eszti néni gyermekeinek, a Kneifel családnak, Botos Józsefnek, míg a szöveg megírásáért Szabó Balázsnak - és természetesen Percze Ilonának, aki mindezt összefogta.
A kiállítást a Magyar Kodály Társaság társelnöke, Hartyányi Judit nyitotta meg. Elmondta, hogy most nemcsak az ország és a város emlékezik a nagy zeneszerzőre, népzenekutatóra, zenepedagógusra, de a világ figyelme is Kodály felé fordul, mivel az UNESCO felvette a Kodály-módszert a szellemi kulturális örökség megőrzését szolgáló legjobb gyakorlatok listájára, valamint nemzetközi megemlékezéssel ajánlja Kodály Zoltán életművét. Ez igen megtisztelő, és így bízhatunk abban, hogy ez a nemzetközi elismerés is elősegíti hazánkban Kodály Zoltán felbecsülhetetlen értékű ajándékának feléledését. Emlékezünk, ünnepelünk és köszönetet mondunk itt és most is, kiállítva és megmutatva kedves emlékeinket - fogalmazott.
Majd párhuzamot vont Kodály Zoltán és Arany János tudós költő között, akinek szintén idén ünnepeljünk évfordulóját. Míg Arany a magyar szókincs végtelen lehetőségét érzékenyen használta, zseniális adottságainak birtokában költészetét egyetemes érvényre emelte, addig Kodály Zoltán a galántai mezítlábas pajtásokkal együtt énekelt népdalkincs forrásából építkezve egyetemes értékűvé tette a magyar zenét. Két nagy óriásunk évfordulójára emlékezünk: Arany János 1882-ben halt meg, míg Kodály Zoltán 1882-ben született, ami nagyon szép kapcsolódás – mondta.
Visszatekintve a mögöttünk lévő évtizedekre, életünkre, hálával mondhatjuk, hogy egy igaz ember példája nevelt bennünket hazaszeretetre, kultúránk megbecsülésére, megtartására, tovább éltetésére. Az ő életművét ünnepeljük most. Gondolatait azzal zárta, hogy „mindannyian tudjuk: meg kell őriznünk a múltban elért eredményeket, mert a múltban megvalósított jónak a megőrzése az egyetlen módja annak, hogy biztos alapunk legyen a jövő építéséhez.”
Ezt követően a színház nagyszínpadán került sor a „Szép szavú múzsa” ünnepi estre, mely Kodály Zoltán Ének Szent István királyhoz című darabjával vette kezdetét, a Fehérvári összkar előadásában, Szarka Andrea orgonakíséretével, Kneifel Imre vezényletével.
A hangversenyen megjelenteket dr. Szabó Balázs zenetörténész köszöntötte. „Nem zenekultúra, ha sikerül vidékre hozni egy világnevű zongoristát, vagy énekest, ami aztán annyira kimeríti a közönség anyagi erejét, hogy többre egész évben nem telik. A cél: a saját eszközök számbavétele, azok megszervezése. ….. Azt a balhitet szeretném eloszlatni, hogy a zeneélet megteremtéséhez pénz kell. Nem. Szeretet kell, a zene igazi éhe, a személyes hiúság félretétele.” – idézte fel Kodály hagyatékai közül ezt a feljegyzést, melyben először bukkan fel Székesfehérvár neve. Mint ahogy a zenetörténész fogalmazott, közel három évtizedes személyes kapcsolat bizonyítja, hogy a magyar zenekultúra építésének nagy munkájában bizalommal tekintett városunkra. Majd sorra vette ezeket a fontos eseményeket, és felidézte azokat az alkalmakat, mikor a Mester városunkban látogatást tett.
Szólt arról az 1938. augusztus 20-ai hangversenyről is, melynek során a Romkertben bemutatták Kodály Szent István Emlékévre írt művét, az Ének Szent István királyhoz címűt.
Elmondta: a Mester 50 évvel ezelőtt eltávozott közülünk, de örökül hagyta ránk nagyszerű életművét. Immár rajtunk áll, hogyan "sáfárkodunk" vele. Sok mindenben sikerült az általa kijelölt úton haladnunk, belénk vetett bizalma ugyanakkor ma is kötelez. Reményét fejezte ki, hogy elődeink példáját követve nekünk is sikerül méltó módon továbbvinni örökségét.
A műsorban ezt követően további Kodály-művek csendültek fel, valamint olyan népdalcsokrok, melyek az ő gyűjtéséből valók. Az esten közreműködött valamennyi székesfehérvári kórus és énekkar - felnőttek és gyerekek egyaránt -, valamint az Alba Regia Szimfonikus Zenekar, a Tilinkó Együttes, illetve az Alba Regia Táncegyüttes táncosai. A gála zárásaként az összes kórus közösen adta elő a zeneszerző Psalmus Hungaricus oratórikus művét, melynek során Szerekován János énekelte a tenorszólót az Alba Regia Szimfonikus Zenekar kíséretében, Drahos Béla vezényletével.
A színházban készült fotók letölthetőek a Galériából.
Szöveg: Kész-Varga Mónika
Fotó: Simon Erika
