Spányi Antal megyés püspök a Székesfehérvári Egyházmegye papságával közösen celebrálta a Bazilikában a Szent István-napi ünnepi szentmisét, melynek keretében a főpásztor megáldotta az új kenyeret. A szertartáson részt vettek Székesfehérvár és Fejér megye tisztségviselői, a fegyveres és rendvédelmi szervek vezetői, valamint  a Fejér megyei és székesfehérvári egyesületek, intézmények és szervezetek képviselői, illetve Arkadiusz Wiśniewski, Opole lengyel testvérvárosunk polgármestere is.  

Az egyik legősibb magyar ünnepen, a Szent István királyhoz köthető keresztény magyar államalapítás emléknapján tartottak délelőtt ünnepi szentmisét a Bazilikában, melyet Spányi Antal celebrált a Székesfehérvári Egyházmegye papságával együtt. Beszédében  a megyés püspök azt hangsúlyozta, hogy ahogy annak idején minden magyar összeszedte magát, amikor a király elé került, úgy nekünk is dolgunk, hogy összeszedjük magunkat, gondolatainkat, érzéseinket, s tegyünk rendet magunkban a Szent István-i értékrend szerint.
A keresztény ember tanítást kap a Szentírásból. Mint mondta, a Szentleckében arra kaptunk meghívást, hogy kezdjünk új életet, térjünk meg, felejtsük el, ami mögöttünk van, és rugaszkodjunk azután, ami előttünk van. S az Evangélium megadta ennek mikéntjét is: új alapra kell építeni, sziklaalapra, amely nem más, mint Jézus Krisztus és az ő tanítása. Erre bátran építkezhetünk. Amelyet megrázhatnak a viharok, amely néha megrendülni látszik, de amelyen – mégis tudjuk – a pokol kapui nem vesznek erőt.  
Szólt a Szent István halálát követő viszályokról, vitákról, trónkövetelésekről, de kiemelte: abban mind egyetértettek, hogy Szent István műve az alap. Beszélt arról, hogy Szent László kezdeményezte szentté avatását, és 1083-ban ezen a napon felemelték a most romokban lévő sírjából, hogy beiktassák őt a szentek közé. Azóta kelet és nyugat szentként tiszteli, mint a népek tanítóját, és a keresztény élet példamutatóját.
Majd arról a felelősségünkről beszélt, ami bennünket kötelez: ne csak nevünkben legyünk keresztények, hanem valóságban is legyünk igazán azok. A magyar keresztény embernek az Árpád-ház szentjei példát adnak, s közülük is példát mutat Szent István király, az első. Ő tudta, hogy sziklaalapra kell építeni az országot, és nincs más alap, mint maga Jézus Krisztus. Ezt ő megértette. S amit épített, az egész életében végigkísérte. Tudta, hogy az első és a legfontosabb ennek a népnek, hogy befogadja és élje a keresztény hitet. S ebben ő maga mutatott példát. Szemben a régi hiedelmekkel és babonákkal, melyek sehova sem vezettek.  
Hangsúlyozta, a hitből keresztény erkölcs fakad, amit az alapra, Krisztusra épített. S a Szent Családban látjuk az erkölcs erejét, a rendíthetetlenséget, a hűséget, a kitartást, a következetességet, amellyel mindvégig egyenesen és céltudatosan járta végig azt az utat, amelyre az isteni gondviselés jelölte ki, s amelyet elfogadott, s amely nem annyira kiváltságokat, mint inkább kötelezettségeket jelentett számára, s amely nem engedett neki nyugalmat, hanem élete utolsó pillanatáig küzdelmet, felelősséget, erőfeszítést, kötelességteljesítést rótt rá. Erre következett a harmadik elem, a keresztény kultúra, amelyet a népnek a lelkébe akart csöpögtetni.
Ez a három elem - mely Krisztusra épült Szent István művében - ma is megvan, és jelenünk, jövőnk azon múlik, hogy ezzel mi mit kezdünk. Hangsúlyozta, nekünk dolgunk a keresztény kultúra őrzése, ápolása, hogy az egész embert tudjuk a Szent István-i, kipróbált, ősi alapra, a sziklaalapra építeni és helyezni, melyet egy ezredéven át megtartott, megőrzött. S mint mondta, ha ezt követjük, újabb ezer éveken át megmaradunk és itt maradunk. 

A mise végén a főpásztor megáldotta az új kenyeret, mint a földi és az örök élet zálogát. Imádkozott, s nemcsak kérte, de köszönte is azt Istennek. Majd mindazokra áldást kért, akiknek keze munkájaként közöttünk lehet az új kenyér.

Végezetül áldást adva a híveknek, köszönetet mondott Székesfehérvár Önkormányzatának azért az 5 millió forintos támogatásért, melyet az üldözött iraki keresztények megsegítésére fordítanak. 

A liturgikus szertartáson jelen voltak Székesfehérvár és Fejér megye tisztségviselői, a fegyveres és rendvédelmi szervek vezetői, valamint a Fejér megyei és székesfehérvári egyesületek, intézmények és szervezetek képviselői, illetve Arkadiusz Wiśniewski, Opole lengyel testvérvárosunk polgármestere is. 

A Szent István-székesegyházból való kivonulást követően a megyés püspök a megáldott kenyeret átadta Székesfehérvár polgármesterének, dr. Cser-Palkovics Andrásnak és a város országgyűlési képviselőjének, honvédelmi miniszterhelyettesnek, Vargha Tamásnak. 

A szentmisén készült fotók letölthetőek a Galériából. 



                                          

 

Szöveg: Kész-Varga Mónika
Fotó: Kiss László