Az ökumenikus ünnepség a lélekharang megkondulásával kezdődött. Az emlékezésen a Vox Mirabilis Kamarakórus és a SZÍN-TÉR Egyesület adott műsort.

„Nehéz elfogadni a halált, és nem könnyű elfogadni szeretteink elvesztését. Fáj a veszteség, és fáj a hiány.” - mondta Vargha Tamás, majd úgy fogalmazott: „Mindenszentek ünnepe van, holnap halottak napja, mégis engedjék meg, hogy egy pillanatra visszakanyarodjunk a tegnaphoz, a reformáció ünnepéhez és Luther Mártont idézzem; az élet közepette is körülvesz a halál.”

Mindenszentek napja azon szentek ünnepe, akikről a naptár név szerint nem emlékezik meg. A 9. század óta kötelező ünnep, az üdvözült lelkek emléknapja, az egyháztan szerint a megdicsőült egyház ünnepe. A katolikus egyház tanítása szerint ezen a napon az élő és az elhalt hívek titokzatos közösséget alkotnak. Ilyenkor halottainkra emlékezünk, hozzátartozóink sírjánál gyertyát gyújtunk, mely az örök világosságot jelképezi.

Halottak napja előestéjén immár évek óta hagyomány, hogy Székesfehérvár közösen emlékezik az elhunytakra. A Béla úti köztemetőben idén is közösen mondtak imát a város vallási felekezetei: a katolikus, a református, az evangélikus, valamint a baptista egyház. Imát mondott Tornyai Gábor plébános, Bencze András evangélikus lelkész, Berze János református lelkész és Kovács Dániel baptista lelkipásztor.

A kapcsolódó fotók letölthetőek a Galériából.
 

Szöveg és fotó: Bácskai Gergely