Szombaton mackók költöznek a Gyermekkönyvtárba – persze még nem téli álomra készülnek, hanem egy textiljáték-kiállítás főszereplőiként adnak kedves élményt a fiatal látogatóknak, sok más figurával együtt. A tárlaton több alkotó is bemutatkozik egy-egy meséhez készített játékkal, a kicsiket és nagyokat is szeretettel várják!


"...mert mindenkinek kell egy mackó..." – ezzel a szlogennel nyílik meg a Vörösmarty Mihály Könyvtár Gyermekkönyvtárának a textiljáték-kiállítása szeptember 29-én, szombaton 10 órakor. Mackók és kedves társaik kiköltöznek be a helyiségbe: a tárlaton több alkotót is bemutatkozik egy-egy meséhez készített játékaival, a Boribon, a Szaffi, A gomba alatt és a Piroska és a farkas szereplőivel is találkozhatnak idén a könyvtárlátogatók.

A Phrenos Művészetterápiás és Bábpedagógiai Központ alkotóműhely és a Jenka Stílusiskola harmadik közös rendezvénye a kiállítás, amelyen a végzett hallgatók adnak számot tudásukról és kapnak lehetőséget a bemutatkozásra. Az idei tárlaton ott lesznek Boda Róbertné Jenka (Jenka Stílusiskola), Ferencz Bernadette, Nagy Andrea Dalma (nadalma), Kovács Éva, Ottlik Judit (Judittoo), Bakonyi Anikó (Baniko műhelye), Bago-Somogyi Brigitta (Phrenos Művészetterápiás és Bábpedagógiai Központ) játékai.

„13 éve varrtam egy nyuszit. Itt kezdődött a szerelem. Eleinte saját örömömre varrtam, közben folyamatosan fejlesztettem magam és kerestem az újabb technológiákat. A mackók mindig különleges szerepet töltöttek be az életemben, négyévesen például kaptam egy óriási macit, amelyet mindig az apukámnál tartottunk, gyakorlatilag ott látogattam a macit is, aztán felnőttként szerettem volna véglegesen elkérni, hogy felújítsam, kitömjem, de kiderült, valamivel korábban lakástűz volt náluk, és bizony a macim is leégett. Azt hiszem, mindezeknek köszönhetően kezdtem el mackókat készíteni, és így született meg a mackógyár (ez egynapos workshop), valamint a 1o hónapot felölelő textiljáték-készítő képzés.” – mondja Bago-Somogyi Brigitta szociálpszichológus, művészeti oktató.

Nagy Andrea Dalma már tinikorában is szeretett varrni, majd később informatikusként kezdődött újra a szerelem: állatkákat rajzolt és varrt meg a fiának, azóta már egy komplett állatkert van otthon. „A tanfolyam magabiztosságot adott olyan szempontból, hogy végre meg tudtam oldani olyan megoldhatatlannak tűnő dolgokat, mint például egy szabásminta értelmezése, és már bátrabban is látok hozzá a bonyolultabb figurákhoz. A textiljáték-kiállításra készült manóimmal terveim vannak a közeljövőben. Különböző mesék szereplőit szeretném megvarrni, a mesehősök karakterére jellemző jelmezekbe bújtatni őket. Rátaláltam a gyapjúfilcre, beleszerettem, így ez az anyag adja a babák alapját.”