Szomorú szívvel értesültünk arról, hogy Székesfehérvár közösségét ismét nagy veszteség érte. Életének 95. évében október 21-én elhunyt Ujfalussy Gusztáv Ottó szentszéki ügyhallgató, a Székesfehérvár-Nagyboldogasszony - Nepomuki Szent János plébánia Pro Civitate-díjas nyugalmazott plébánosa.
Ottó atya 1924. szeptember 6-án született Bécsben. 3 éves koráig nem hallott magyar szót – ennek is köszönhető, hogy kiválóan beszélt és misézett németül – de elemi iskoláit már Magyarországon, Albertfalván végezte. Teológus korában Zemplén György későbbi esztergomi segédpüspök mellett kisegítő szertartó volt, talán ez az oka, hogy a liturgika állt hozzá a legközelebb. Bár történelmi okokból ez irányú mélyebb tanulmányokat nem folytathatott, szolgálatában mindig törekedett a liturgia szép ünneplésére, és erre nevelte számos ministránsát is. Novíciátusát, teológiai tanulmányait Zircen végezte, majd ugyanott 1947. június 24-én pappá szentelték.
Első állomáshelye Előszállás volt, majd Shvoy Lajos székesfehérvári püspök felvette egyházmegyei keretbe, s Bodajkra adott neki kápláni kinevezést. Majd Mórra került, azután pedig további kápláni helyek következtek: Pilisvörösvár, Érdliget, majd plébániai adminisztrátor Besnyőn és Etyeken. Az első plébánosi kinevezést 1971-ben Biára kapta, ahonnan a rendszerváltást megelőzően, 1988-ban került Perbálra. A szerzetes közösségek újraindulásakor Kerekes Károly apát Borzavára tette plébánosnak.
1996-tól tizenhárom éven át volt a székesfehérvári Nagyboldogasszony-templom plébánosa, ahol kisegítő lelkészként is tevékenykedett, és a rend fenntartásában működő Ciszterci Szent István Gimnáziumban hittant oktatott. Minden évben Pünkösdkor német nyelvű misét celebrált. A fehérvári közösségért, a diákokért, a családokért, a rászorulókért végzett szolgálatát 2007-ben Pro Civitate-díjjal köszönte meg a város.
Ottó atya azt vallotta, hogy nincs egy év, de még egy hét sem, amit szeretne kitörölni az emlékezetéből. „Mindenért hálás vagyok, pedig voltak nehéz, keserves időszakok. A Jóisten átsegített rajta. Hálát adok, hogy megmaradtam, hogy a Jóisten olyan körülmények között őrzött meg, amelyekben helyt tudtam állni. Persze mindehhez kell egy bizonyos irányított emlékezett is: csak a derű óráit számolom. Csak a szépre, jóra emlékezem, van abból annyi, hogy el is felejtem mellette a rosszat!”A soha nem panaszkodó, kesergő Ottó atya még a korosodó test gyöngeségeiről is hálatelten szólt: „annyi szeretetet, ápolást, gondozást, amivel körülvesznek, egészségesen nem tapasztaltam volna meg, mert azt mondták volna, úgyis bírja”.
Ottó atya hosszú földi szolgálatát teljesítve 2018. október 21-én távozott. Székesfehérvár Önkormányzata az elhunyt szeretteinek és rendtársainak a város közössége és a volt tanítványok nevében nyilvánítja részvétét!
