Ujházi Péter a Képzőművészeti Főiskolán festő szakon végzett, majd 1966-ban visszatért szülővárosába, Székesfehérvárra. A sokszínű, gazdag életművet, annak fontosabb állomásait a székesfehérvári Szent István Király Múzeum a kezdetek óta rendszeresen bemutatta, művei az elmúlt évtizedekben budapesti magángalériákban is láthatóak voltak.

Művészetének öt évtizede szinte töretlen. A régmúlt történelmi eseményei ugyanúgy foglalkoztatják, mint a hétköznapok történései, az ember csetlő-botló igyekezete, vagy akár a közélet számtalan furcsasága. Elbeszélő festészetében párhuzamosan íródik a történelem és a mindennapok krónikája. Ujházi képe a világról egyszerre (ön)ironikus, szórakoztató és szorongást keltő.

A Csók István Képtárban a jelenlegi tárlat Ujházi tereit, inspirációinak helyszíneit, alkotásainak színtereit mutatja be. A kiállítással egy időben jelent meg A különutazás terei című kötet, amely a 2010 után készült művek katalógusszerű ismertetése mellett tanulmányok segítségével mutatja be Ujházi pályáját és művészetét.

A könyv első részében tanulmányok dolgozzák fel Ujházi munkásságát. Kovalovszky Márta művészettörténész tanulmánya részletes áttekintést nyújt Ujházi pályájáról. A székesfehérvári múzeum munkatársaként Kovalovszky a kezdetektől figyelemmel kísérte Ujházi művészetének alakulását és fordulópontjait. Salamon Júlia írásában az alkotó különleges helyzetéről, kívülállásáról, „különutazásáról” és szerepvállalásáról olvashatunk.

A kötetbemutató beszélgetésen, amely január 29-én, szerdán 18 órakor kezdődik a Csók István Képtárban, a szerzőkön kívül részt vesz Varga Gábor Farkas tervezőgrafikus és Izinger Katalin, a kötet szerkesztője.