Biztosan sokan emlékeznek Madách Imre Tragédiájának székesfehérvári színrevitelére, hiszen nem kisebb dologra vállalkoztak akkor az alkotók, mint hogy a Vörösmarty Színház négy rendezője közösen állítja színpadra. A különleges attrakció óriási sikere, az izgalmas munka arra sarkallta az alkotókat, hogy folytassák a megkezdett utat, és négy író bevonásával elkezdődött a madáchi mű folytatásának megírása. Az ember tragédiája 2. Darvasi László, Márton László, Tasnádi István és Závada Pál tollából kerül színpadra következő évadunkban, immár a hagyományokhoz híven Bagó Bertalan, Hargitai Iván, Horváth Csaba és Szikora János rendezésében, az egész társulat bevonásával.

A munka tehát elkezdődött, bemelegítésképpen a társulat újraolvasta Az ember tragédiáját, természetesen online. A rendhagyó szövegösszemondó próba előtt Szikora János felidézte, hogy annak idején milyen különleges érzés volt belefogni ebbe az óriási vállalkozásba, így részesévé válni a madáchi mű színháztörténetének:

"Amit így együtt létrehoztunk néhány évvel ezelőtt, a Tragédia színháztörténetének egy külön lapja, amit majd a 2-vel fogunk megpróbálni folytatni. Talán vannak köztetek olyanok, akik látták a Pasolini Bocaccio Dekameronjából készült filmes adaptációját, amibe ő (Pasolini) beleépítette önmagát a régi reneszánsz festők mintájára. Névtelenül megjelenik a film végén, és csak annyit mond: minek műveket létrehozni, amikor olyan szépen elképzeltük őket. Nagyon sokszor jut eszembe ez a mondat. Az egyik legkegyelmibb, legáldottabb pillanat, amikor az ember elképzelhet valamit, és aztán a valóságban soha nem lesz olyan, mint amilyen szépnek elképzeli. Az az együtt gondolkodás, ahogy négyen elkezdtünk álmodozni a tragédiáról, az egészen fantasztikus volt."





Szöveg: Fejér Tamás