Online olvasópróbával kezdődött a Vörösmarty Színház „grandiózus álmának” színpadi megvalósítása: a szerzők felolvasták Az ember tragédiája 2. általuk megírt jeleneteit a társulat tagjainak. Az előadást négy író és négy rendező jegyzi majd: Darvasi László, Márton László, Tasnádi István és Závada Pál jeleneteit Bagó Bertalan, Hargitai Iván, Horváth Csaba és Szikora János állítják színpadra.

Szikora János igazgató az örömét kifejezve köszöntötte a próba minden résztvevőjét: köszönetet mondott az íróknak a felvállalásért és az alkotómunkáért, aminek köszönhetően most valóban elkezdődhet a színházi munka. A teremtés kérdéseiről fogalmazzák meg gondolataikat a darab írói – Madách emberiségkölteményét folytatva. A mai magyar irodalom és szellemi élet jelentős képviselői egy nagyon szép utat járhatnak be a következő hónapokban a társulat tagjaival együtt, a közösséget gazdagítva, mondta az igazgató.

A darab bemutatását Márton László kezdte a megírt keretjátékkal: a keretjáték arra kell – ahogy Madáchnál is – hogy megindokolja és megágyazza az egész drámai szituációt – vezette fel az író a paradicsomi tájba helyezett jelenet felolvasása előtt, amelyben legelőször Ádám és Éva jelennek meg, szkafanderben...

Darvasi László a Titanic-jelenettel folytatta a próbát. A madáchi reprezentációs szándék problémáját tárta fel: a romantika korának írója az élő beszélgetés helyett fennkölt szólamokkal építette fel művét. A Titanic-jelenetben nem eszmék, szellemek diskurzusai jelennek meg, az író szándéka az életszerű jelenet megteremtése volt, jambikus lüktetésű, rímes, iróniával teli költői nyelven. A hallgatókat egy díszes bálterembe kalauzolta a felolvasás…

A hétfői olvasópróbát Závada Pál Berlin- és Nagyvárad-epizódja zárta. Az online szerzői bemutatás kedden folytatódik, szerdán már a színészek olvassák vissza a szöveget. A próbák folyamatosak lesznek: mindenki bizakodó, hogy a járványhelyzet elmúltával igazi színházi bemutatóval léphetnek a közönség elé.


A hétfői online próbáról készült fotók letölthetőek a Galériából!




                                           

Szöveg: Fraller Ildikó
Fotó: Simon Erika