László Gyula régészprofesszor halálának az évfordulóján Szabados György, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont történész munkatársa emlékezett meg a tudós munkásságáról, és foglalta össze a hozzá kapcsolódó „kettős honfoglalás” elméletét.

A Széchenyi-díjas régész-történész és képzőművész a múlt század legnagyobb hatású magyar őstörténet-kutatója volt, foglalkozott a Kárpát-medence ős- és népvándorlás-kori évszázadaival, valamint a művészet emlékeivel Vértesszőlőstől Pusztaszerig, a Szent László-legenda középkori falképeiig. A megye és Székesfehérvár történelmének kutatásában az ő nevéhez köthető a Csákberény-Orondpuszta melletti avar temető feltárása, valamint ő publikálta az elemzést, miszerint a Szent László-herma a szentté avató király, III. Béla arcmását őrzi, amit a Szűz Mária Bazilika romjai között feltárt koponya rekonstrukciója is igazol.

A „kettős honfoglalás” – miszerint a magyarság egyes csoportjai jóval a honfoglalás előtt megérkeztek az Avar Kaganátusba, ezért Álmos és Árpád népe már talált magyarokat a Kárpát-medencében – elméletének kibontása kapcsán Szabados György kiemeli: „(…) hitünk szerint a László Gyula-i „termékeny bizonytalanság” elv jegyében lehet eredményesen alkotni, hogy a gondolkodás megőrizhesse az önreflexió biztosította mértéktartást, az életet jelentő rugalmasságot és kreativitást.”

A teljes írás a kutatóközpont Facebook-oldalán olvasható.

                                          

Szöveg: Fraller Ildikó