Mesélős-kalandozós útikönyv készül a Belvárosról

2020.06.23. 08:05
KÖZLEMÉNY - 2020. június 23. (kedd)
Interjú Rosta Helgával és Lázár Zsófiával. Galéria
 
 
 
Rosta Helga és Lázár Zsófia már tudják, melyik székesfehérvári kapu mögött lakik Titokzatos Pacák. A mesehős a város mindenre odafigyelő gondnoka, akit valójában senki sem ismer. Nagyon szeret játszani, ezért izgalmas felfedeznivalókat mutat a Belváros zegzugos utcáin – egy készülő útikönyv lapjairól. Az alkotópáros közös munkája úgy kezdődött, hogy a szerző egy kiadvány alapján kereste meg az illusztrátort, lenne-e kedve együttműködni egy élményszerű, több útvonalat is kínáló kis kiadvány megalkotásában. A koncepcióról, a játékról, az együttalkotásról beszélgettünk. 


Fraller Ildikó, ÖKK: Milyen lesz ez az útikönyv?
Lázár Zsófia: A koncepció lényege, hogy rávegye az embereket: menjenek be a kis, zegzugos utcákba! – egy sétáltatós, kihajtható színes útikönyvet mutat, amit mint grafikus vizsgamunkát rajzolt és írt. Szentendrén is az a jellemző, hogy a turisták végigmennek egy fő csapásirányon, aztán beülnek egy étterembe, és ennyi… Ez a kis könyv elvezeti az embereket a kevésbé ismert helyekre – ilyen lesz a fehérvári füzet is.
Rosta Helga: Éppen ezért kerestem meg Zsófit, mert én is egy ilyen füzetben gondolkodtam. Ugyan elég bonyolult összerakni, megtervezni egy állomásonként több továbbhaladási lehetőséget kínáló könyvecskét, de a választás lehetősége izgalmasabbá teszi a sétát. Annyi csavar lesz a fehérvári útikönyvben, hogy egy mesevilágba viszi el a sétáló-kalandozókat. Több útvonal lesz benne, így többször is el lehet indulni vele, hagy újabb felfedeznivalót másodszor, harmadszor is. A munkánknak nem titkolt célja, hogy rá tudjál csodálkozni a városodra, az életteredre, ahol élsz – ez a közérzetünk szempontjából is meghatározó.

ÖKK: Miről, kiről szól a mese?
R.H.: A főszereplő a Titokzatos Pacák lesz, ő vezeti majd az olvasókat. Ő egy régebbi figurám, egy tábort építettem köré: mindig feladatokat, rejtvényeket hagyott a gyerekeknek, amiket megoldva kerekedett ki a történet. Pacák most végezheti tovább a dolgát, jobban kibontakozhat a karaktere. Őt igazából senki sem ismeri, de mindenki tud róla, mert nyomokat hagy a városban – kiigazítja a felgyűrődött járdaszegélyeket, rendezgeti a szobrokat – tulajdonképp a város gondnoka. Nemcsak odafigyel és megfigyel, de játszani is nagyon szeret. És ráirányítja a figyelmünket olyan érdekes dolgokra, amik mellett talán elmennénk. Bevisz bennünket sikátorokba, felemeli a tekintetünket.

ÖKK: Kiknek készül a füzet? Családokat szólítatok meg vele?
R.H.: Mindketten hiszünk abban, hogy a felnőtteknek is ugyanolyan szükségük van a játékra, mint  a gyerekeknek – szeretnénk, ha felnőttek is használnák.

ÖKK: És hogyan működik a közös alkotómunka?
L.Zs.: Én illusztrátor-grafikus vonalról jövök, építész a végzettségem – Helgáé pedig a történet, ő írja a könyvet. Egy szerző-illusztrátor páros vagyunk.
R.H.: Az ötleteken persze közösen dolgozunk, az egyikből jön a másik.
L.Zs.: Volt, hogy másfél-két órát beszélgettünk Pacákról, milyen a karaktere, milyenek a tulajdonságai, hogy meg tudjam rajzolni. Aztán küldtem a karaktervázlatokat a figuráról, amire Helga reagált – ha szükséges, újrarajzolom, újra beszélünk róla, újra kérdezek. Ez úgy néz ki, mint egy vázlatolás: én építészként is így dolgozom, folyamatosan reflektálunk egymás gondolataira, és aztán egyszer csak közelebb kerül egymáshoz a két gondolatmenet. A végén kijön egy megoldás, ami tulajdonképpen mindenkié. Én nagyon szeretek csapatban dolgozni, ez a legjobb dolog az alkotásban, a gondolatcsere, és hogy egymástól kapunk inspirációt.
R.H.: Mindig jó, hogy van egy külső szem vagy egy ostor – nevetnek.
L.Zs.: Igen, az tényleg ostor, amikor közösen dolgozunk, közösen tolunk egy szekeret.

ÖKK: Mi alapján választjátok ki az útvonalak állomásait?
R.H.: Egy fehérvárinak nyilván mások a szempontjai. Ezért is jó Zsófival együtt dolgozni, mert ő mint szentendrei teljesen más szemmel néz egy másik városra, más dolgokat vesz észre. Ahogy jöttünk például az interjúra, felfedeztünk egy erkélyt, amit én még soha nem láttam eddig. Mondjuk én alapvetően szeretek úgy jönni-menni, tudatosan nézelődni, mintha nem itt élnék, olyankor nem átvágok a városon, hanem figyelek, nem lefelé nézek, hanem fölemelem a tekintetemet.

ÖKK: Hol tart most a könyv tervezése? Ez is egy kihajtogathatós füzet lesz?
L.Zs.: A formai dolgok egy második fázisa lesz a könyv megalkotásának, most egyelőre a mélyreásás megy: megalkotjuk Pacák személyiségét, összeszedjük a többi szereplőt, megtervezzük a könyv szerkezetét. Nem minden városhoz illik a kihajtogathatós útikönyv – az egyedi elemek döntik el, milyen koncepcióval tudjuk sétára bírni az embereket. Ez nekem építészként is érdekes. A füzet pedig nemcsak a helytörténetre koncentrál, a látnivalókra figyel, hanem karakterek is megjelennek benne.
R.H.: Mindenképpen szeretném, ha ikonikus fehérvári szereplők is szerepelnének a város utcáit bemutató rajzokon – akik sokat tettek a városért, akik a szívükkel-lelkükkel éltek itt, és alakították. Ők ugyanúgy a város „részei”, mint az épületek, a szobrok. Természetesen az is egy fontos felfedeznivaló lesz, hogy kik ők az utcák emberei között... Most éppen egy intenzív alkotóhetet kezdünk együtt, az eddig kitalált elemeket lassan rendszerbe kell illesztenünk.

A kiadvány a Lánczos Kornél - Szekfű Gyula ösztöndíjalap támogatásával készül. Az idei alkotói pályázatra június 30-ig lehet jelentkezni.


A beszélgetésen készült fotók letölthetőek a Galériából!




Szöveg: Fraller lldikó
Fotó: Molnár Artúr
 
 
 

 
 
 
Oldal nyomtatása

Eseménynaptár

«
2020 Július
»
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
  
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
  
  • Nincs esemény!
Írja be
a kódot:

Boross Mihály (1815 - 1899) A sajtóterem névadója

Boross Mihály (1815-1899)
Boross Mihály a forradalom és szabadságharc időszakának jelentős megyei politikusa volt. 1815. január 9-én született Ószőnyben. Nagyszülei felvidékiek voltak. Pozsony megyéből származtak a Komárom megyei Ószőnybe, s itt változtatták meg vezetéknevüket, Borostyánról Borossra. A gimnázium elvégzését követően Cegléden, Nagykőrösön, Pápán tanult, majd több éven keresztül joggyakornokként dolgozott. 1842-ben tette le az ügyvédi vizsgát. Ezt követően rövidebb ideig Tatán gyakorolta az ügyvédi praxist.