Rita apróbojtorján-teával várt bennünket: most lehet gyűjteni a sárga virágot, amit egyszerűen „zöld antibiotikumként” emleget a programokon, és minden rendszeresen túrázó kívülről fújja, mi mindenre jó a csodanövény.

Lencsés Rita: Tényleg a legjobb növény – nevet –, könnyű megtalálni, szinte mindenhol előfordul, és elég szapora, többször virágzik – így egész nyáron gyűjthető és fogyasztható, ellenjavallat nélkül. A kicsiktől a nagyokig bárki használhatja belsőleg-külsőleg, ezért is szeretjük annyira. A teája iható például megelőzésképpen, akár mindennap – két-három hetente egy-két hét szünetet beiktatva – vagy probléma esetén. Most van a szezonja, a legutóbbi lovasberényi túrán is sokat gyűjtöttünk.

Fraller Ildikó, ÖKK: A kötet ötlete a túrákhoz kapcsolható?
L.R.: Igen – a túrákon mindig elmondom, hogy melyik gyógynövényt mire lehet használni, mire kell figyelni a gyűjtéskor, de ezeket sokszor nehéz megjegyezni, egyszerre túl sok az információ, ezért jó lenne, ha visszakereshetőek lennének. A kiadvány arra is jó lesz, hogy ha valaki szeretne gyógynövényt gyűjteni, megnézheti, hova tud elmenni a megyében, és mit talál az egyes helyeken. A természetjárás jó lehetőség, hogy magunk töltsük fel a házipatikánkat, ehhez szeretnék kedvet csinálni: akik pedig már jártasabbak, azoknak megerősítést adhat. A letölthető verzió mellett az a tervem, hogy könyv formájában is kézbe lehessen venni. 

ÖKK: A gyógynövénygyűjtés nagyrészt a nők hobbija. Közel lehet vinni ezt a témát a férfiakhoz és a gyerekekhez?
L.R.: Tényleg a nők az érdeklődőbbek, de férfiak is részt vesznek a túrákon. Sokuk számára a túlélési ösztön a motiváció: ha véletlenül baj van, milyen növényt lehetne begyűjteni, felhasználni; másrészt pedig az egészségükben bekövetkezett törés lehet az ok, hogy az alternatív gyógymódok felé fordulnak. És vannak a csapatban „kertészek”, akik szívesen termesztenének gyógynövényeket, vagy egyszerűen szeretnék beazonosítani a kertekben megjelenő cickafarkat, a pongyolapitypangot, a tyúkhúrt. Persze sok nő el tudja hívni a család férfitagjait, mivel a jó félnapos természetjárás igazán jó program, akár az egész családnak. A gyerekeknek – például egy erdei iskolában vagy egy táborban – általában csak bemutatom a növényeket a természetben. Náluk fontosak az érdekességek: hogy például a vasfűnek misztikus ereje van, varázsoltak is vele, hogy a bojtorján adta a tépőzár elkészítésének az ötletét – és természetesen ők is imádják a kóstolókat, kíváncsiak a szörpökre, a teákra.

ÖKK: Hogyan fog kinézni a kiadvány?
L.R.: Az általános, begyűjtésre vonatkozó bevezető után 45 gyakori gyógynövényt mutatok be: a mérvadó az volt a válogatásban, hogy mivel találkozunk a környéken, illetve csak a vadon élő fajokról lesz szó. A viszonylag terjedelmes leírás mellett a gyakorlati tudnivalókat írtam le: a hatóanyagokról, a felhasználásról, külsőleg és belsőleg egyaránt, illetve a végén jönnek az érdekességek – például hogy az ibolya igazi afrodiziákum, Sissi királyné kedvence volt, hogy a vadházasságokat a diófák alatt kötötték, vagy a népies, régies elnevezésekről is mesélek, mint az útifűnél a ’bolhafű’, az ürömnél a ’sárkányfű’. Ezektől mindenképpen élvezetesebbek a tudnivalók. A képekkel az élményt szeretnénk hangsúlyozni, amit a növény nyújt: hogy milyen szép a virága, vagy milyen impozáns, milyen nagy, milyen érdekesen helyezkednek el a levelek például.

ÖKK: Azt mondtad, arra is adsz majd tippeket, hol érdemes gyűjteni.
L.R.: Erről fognak szólni a „kedvenc lelőhelyek” megjelölésű tartalmak, minden növénynél 2-3 megyei helyszínnel.

ÖKK: És mik a kedveltebb lelőhelyeid?
L.R.: Nekem a Velencei-hegység a favorit, mert itt lakom, sokat bóklászom a környéken, hihetetlen sok gyógynövény van, szinte kaszálni lehet – de próbálok mindig újabbakat is felfedezni, legutóbb például ilyen volt a lovasberényi. Egy nemrégi kiránduláson, a csórin – szinte végig ugyanazon a helyen gyűjtöttünk, olyan gazdag volt az állomány, persze a szamócamező is tartóztatott bennünket. Nagyon szeretjük Bakonykútit, de a kedvelt turistahelyre csak egyszer megyünk egy évben, hogy ne raboljuk le teljesen a növényállományt… Szeretjük még Pátkát például a füzike vagy a galagonya miatt, Gánton pedig a somot. De hosszú a sor, tényleg.

ÖKK: Mikor és hogyan lehet majd „belelapozni” ebbe az összeállításba?
L.R.: A kiadvány a Lánczos-Szekfű ösztöndíjalap támogatásával készül: a városnak, a Fekete Sas Patikamúzeumnak és az iskoláknak ajánlom fel, küldöm el, online formában lesz hozzáférhető. És akiket érdekel a téma, már ebben az évben olvasgathatják.


A beszélgetésen, valamint az idei pátkai túrán készült fotók letöthetőek a Galériából!



                                                 
Szöveg: Fraller Ildikó
Fotó: Simon Erika