Emberarcok az Ótestamentumból

2020.07.06. 15:50
KÖZLEMÉNY - 2020. július 6. (hétfő)
Beszélgetés Pinke Miklós képzőművésszel. Galéria
 
 
 
 
Az újraolvasott Biblia értelmezéséből született az a 42 tusrajz, amelyeken kortalan emberarcokat ábrázol Pinke Miklós képzőművész. A Károli-féle fordítás gyönyörű szövege, a hihetetlen, máig élő történetek és a színes technikákkal alapozott megannyi féle papír inspirációjára elkészült sorozatot a közönség a Deák Képtárban nézhette meg az elmúlt év végén. Jelenleg a fotózás utáni grafikusi munkák zajlanak egy exkluzív, a témához és a nagyívű sorozathoz méltó kiadvány előkészítéséhez, amit a Lánczos-Szekfű ösztöndíjalap támogatott. 
 
 
Fraller Ildikó, ÖKK: Mi motiválta a Biblia-téma feldolgozását?
Pinke Miklós: Az egész sorozatot a Biblia Károli Gáspár-féle fordítása inspirálta. A 2017-es kiállításom után egy hosszabb üresjárat, pihenés – kiürülés? – következett; az ember egy ilyen nagy, negyven év anyagát magába foglaló tárlat után szembenéz magával. Ősszel kezdtem valamikor a református Biblia olvasásához, ami nagyon nehéz és hihetetlenül szép szöveg... A kiállításhoz mindegyik kép alá írtam egy kis idézetet, ami segíthet a befogadásban, mert nem mindegyiket ismerik az emberek olyan jól.

ÖKK: Itt van például Sedékiás…
P.M.: Babiloni hadvezér volt, és amikor elfoglalták a zsidók területeit, helytartó lett. Annyira összebarátkozott az ott maradt földműves zsidókkal, hogy büntetésül a szeme láttára kivégezték a fiait, őt pedig ezek után megvakították – számtalan ilyen megrázó történet van az Ótestamentumban. Lót nevét többen ismerik, de hogy milyen ember volt az, akinek a felesége hátrafordult Szodoma felé, és aki aztán a leányaival hált együtt, nagyon érdekes kérdés. Az egyik legmegrázóbb történet Dávidé, a pásztorgyerekből lett királyé, aki kinézte magának Betsabét, és a férjét egy kilátástalan csatába küldte el meghalni. Ezek tulajdonképpen akár most is megtörténhetnének, az Ótestamentum is kicsit olyan, mint a görög drámák: minden bennük van, amit az emberi viselkedésről, a gyarlóságról, emelkedettségről mondani lehet. A rajzokban próbáltam lefejteni a csodákat, és a történetekre figyelni.

ÖKK: Milyen tapasztalat, élmény volt az újraolvasás?
P.M.: Amikor elmentem nyugdíjba, olyan nagyobb léptékű kihívásokat tűztem ki magam elé, amik azelőtt nem foglalkoztattak – elolvastam James Joyce Ulyssesét, Ady Endre összes versét. Az Ószövetség is a kezembe került, és már az első pár oldal után nagy erővel kötött le, az eredeti Károli-szöveg a magyar nyelv egyik csodája. Harminc-negyven év után találkozni újra valamivel teljesen más élmény. Az én gondolkodásom is lehiggadt, letisztult, egész másképpen olvastam, mindenféle kötelezettség nélkül, csak magamnak dolgoztam fel – azért is volt ilyen nagy hatással rám.

ÖKK: Hogyan választotta ki az embereket a rajzokhoz?
P.M.: Véletlenszerű volt. Több ezer rajzot lehetne csinálni az ótestamentumi történetekhez. Esténként olvastam, és az alapján dolgoztam, ahogy másnap délelőtt megjelentek az előző esti dolgok a fejemben. Ami megfogható volt, azokat az arcokat rajzoltam meg. 

ÖKK: Ezeken a tusrajzokon rengeteg szín megjelenik. Milyen technikával készültek?
P.M.: Volt egy köteg különböző minőségű papírom, köztük egészen vékonyak, vastagabbak, akvarellpapírok is, az egyik fehérebb, a másik szürkébb vagy sárgább – amiket lealapoztam. A temperától kezdve az akrill alapozásig mindenféle előfordul: izgatott, hogy maguk ezek az alapok mennyire inspirálnak, adnak-e valami olyan löketet, ami folytatásra ösztönöz. Rengeteg arany van benne például. A rajzok nádtollal készültek, amit nem lehet javítgatni: vagy elsőre sikerül, vagy nem sikerül, úgyhogy egy csomót kidobtam – negyvenkét darabot tartottam meg belőlük. Van, amire utólag is rámentem, például erre olajpasztellel – mutatja az Ézsau című képet.

ÖKK: A tárlat után már a kiadvány előkészítésén dolgoznak. 
P.M.: Igen, a közönség a kiállításon már megnézhette a rajzokat, és többen érdeklődtek is egy-egy kép iránt – de ez a negyvenkét rajz egybe tartozik, egy egységet alkot. Egy jó minőségű albumból mindenki azt kereteztetheti be, amelyiket szeretné. A képek mellett az általam kiválasztatott Biblia-idézetek szerepelnek majd a kiadványban. Varga Gábor Farkas barátom nagyon jó grafikus, már nála vannak a lefotózott képek, az ősz folyamán végzünk az előkészületekkel.


A beszélgetésen készült fotók letölthetőek a Galériából!






Szöveg: Fraller Ildikó
Fotó: Molnár Artúr
 
 
 
 
 
 
Oldal nyomtatása

Eseménynaptár

«
2024 Március
»
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
    
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
       
  • Nincs esemény!
Írja be
a kódot:

Boross Mihály (1815 - 1899) A sajtóterem névadója

Boross Mihály (1815-1899)
Boross Mihály a forradalom és szabadságharc időszakának jelentős megyei politikusa volt. 1815. január 9-én született Ószőnyben. Nagyszülei felvidékiek voltak. Pozsony megyéből származtak a Komárom megyei Ószőnybe, s itt változtatták meg vezetéknevüket, Borostyánról Borossra. A gimnázium elvégzését követően Cegléden, Nagykőrösön, Pápán tanult, majd több éven keresztül joggyakornokként dolgozott. 1842-ben tette le az ügyvédi vizsgát. Ezt követően rövidebb ideig Tatán gyakorolta az ügyvédi praxist.