Négy évad, huszonöt bensőséges beszélgetés 70 vendéggel

2020.08.04. 18:50
KÖZLEMÉNY - 2020. augusztus 4. (kedd)
Beszélgetés Zemlényi Katicával, a Közéleti és Kulturális Szalon szervezőjével. Galéria
 
 
 
Művészet, hagyományőrzés, a helyi értékek megismerése és megőrzése – ezzel az elkötelezettséggel, attitűddel indult el négy éve a Közéleti és Kulturális Szalon programsorozata a Zsolt utcai Krisztus Király Plébánia Közösségi Házában. A 25 rendezvényen több mint hetven vendég fordult meg: olyan párosok, akiket egy valami ugyan összeköt, de az életnek akár két teljesen különböző területén végzik munkájukat, teljesítik hivatásukat. Érkezhetnek ismerősökként, barátokként vagy akár teljesen idegenekként, egy biztos: valóban bensőséges beszélgetésekkel ajándékozzák meg a programsorozat közönségét és egymást. A népszerű és színvonalas társalgási programokat Zemlényi Katica szervezi. 


Fraller Ildikó, ÖKK: Több éve működik sikeresen ez a sorozat. Milyen céllal indítottátok?
Zemlényi Katica: Négy évad van a Kulturális Szalon rendezvénysorozata mögött: már annak idején is sorozatnak szántuk, azért, hogy a fehérvári közönség megismerhesse a város díjazottjait, kitüntetett polgárait. Ezzel követendő példákat is adunk az embereknek – legyen szó egy művészről, egy orvosról vagy egy pedagógusról. De nemcsak egyéneket mutatunk be, hanem egyesületeket, baráti köröket, együtteseket vagy olyan csoportosulásokat is, amelyek sokat tesznek Székesfehérvárért – mint például a Zenei Nevelésért Alapítvány, a Sampo Finnbarátok Köre, a Tilinkó Együttes, a Cserta család…

ÖKK: Sok vendég járt már a Szalonban. Számon tartod?
Z.K.: A számok sok mindent elmondanak: ezekből látszik, hogy hol tartunk, meddig jutottunk el, mit csinálunk, teljesítettük-e azt a célt, amit kitűztünk magunk elé. Óriási öröm számomra, hogy a 25. Szalonig sikerült eljutnunk, több mint tíz meghívott moderátorral, hetvennél is több vendéggel – ez a minket támogató Lánczos–Szekfű Alapítvány számára is lényeges szempont.

ÖKK: És miért „szalon” a Szalon?
Z.K.: A tér és a beszélgetések is nagyon bensőségesek, mint egy szalonban, és kevés emberrel is jól működnek. Ebből kifolyólag sokszor előfordul például, hogy olyan dolgot is elmond magáról egy vendég, amit máshol nem. Sokszor az ismerősökként, barátokként ide érkező meghívottak is megtudnak egymásról új dolgokat, és rácsodálkoznak egymás életére. Nagy élmény az is, amikor két idegen ember jön el hozzánk, és a beszélgetés után – egymás életét megismerve – barátként távoznak. Ettől a meghívottak és a közönség is azt érzi: többet kaptak, és olyan intimitásban volt részük, amiben eddig nem. Szeretik az emberek, és általában sokan jönnek.

ÖKK: Mi alapján választod ki, hívod meg a moderátorokat és a vendégeket?
Z.K.: A riporterek kiválasztásánál fontos szempont a témához való kapcsolódás és a változatosság mellett az is, hogy a fiatalok is kaphassanak lehetőséget. Beszélgetett nálunk többek között Bobory Zoltán, Bakonyi István, Nagy Judit, Szabó Miklós Bence, Látrányi Viktória, Sági Zoltán, Benkő Andrea, Palkó Zsuzsanna és Kaiser Tamás is. Egy alkalommal mindig két embert hívunk meg: olyan különleges párost, akik nem ugyanannak a szakterületnek a képviselői, de valami összeköti őket. Lehet ez a zene, vagy más művészet, a városért végzett tevékenység, egy lovagrend, bármi tulajdonképpen.

ÖKK: Ha nehéz is választani, melyik programot emelnéd ki az utolsó évadból?
Z.K.: Érdekes és izgalmas volt például két festőművészt hallgatni, vagy a torinói lepelről szóló rendezvényt. Ennek az évadnak a legkülönlegesebb beszélgetése Auth Ágnes és Milcsinszky Alajos atya párosáé volt: az egyikőjük pedagógus, a másikójuk pap, és a zene a közös nyelvük. Az atya alapította az első egyházi gyermekkórust Székesfehérváron, Auth Ágnes pedig a Telekiben vezette az ország egyik legjobb kórusát – nagyon érdekes volt a két teljesen különböző életpálya, amit ez a közös tevékenység kapcsolt össze, két nagyon szerény emberrel. Fájdalom, hogy alig egy hónapra rá Milcsinszky atya meghalt, a szalonbeli volt vele az utolsó élő beszélgetés. Ez mindenképpen megadta az idei Szalon ünnepélyességét.

ÖKK: Hogyan hatnak ezek a rendezvények a közösség életére?
Z.K.: Feltétlenül közösségteremtőek. Sokan egy Szalon apropóján először látták és tértek be ebbe a kis egyházi művelődési házba a Krisztus Király Plébánia mellett. Miután felfedezték, sokan más programokra is eljöttek, egy kis koncertre, más előadásra, kiállításmegnyitóra, és törzsvendégek lettek nálunk. A közösségi ház – Tornyai Gábor plébános  atya tudtával és engedélyével – azok előtt is nyitva áll, akik nem járnak templomba, de szívesen részt vesznek egy egyházi vagy civil megmozduláson.

ÖKK: Lesz folytatás?
Z.K.: Igen, lesz folytatás, már tervezem a következő évadot. Elsősorban díjazottakkal, díszpolgárokkal, de folytatjuk a helyi meghatározó családok és a nemzetiségi csoportok, baráti körök bemutatását, és elárulhatom, hogy egy teljesen új aspektus, a hagyományőrzés is megjelenik majd a programok között. A Kulturális Szalonokat akkor is megrendezzük, ha csak online közvetítéssel tudjuk megoldani a Covid miatt, a Vox Mirabilis Kamarakórus Facebook-oldalán.


A beszélgetésen és korábbi Szalon-programon készült fotók letölthetőek a Galériából!


 


Szöveg: Fraller Ildikó
Fotó: Simon Erika
 
 
Oldal nyomtatása

Eseménynaptár

«
2020 Szeptember
»
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
    
  • Nincs esemény!
Írja be
a kódot:

Boross Mihály (1815 - 1899) A sajtóterem névadója

Boross Mihály (1815-1899)
Boross Mihály a forradalom és szabadságharc időszakának jelentős megyei politikusa volt. 1815. január 9-én született Ószőnyben. Nagyszülei felvidékiek voltak. Pozsony megyéből származtak a Komárom megyei Ószőnybe, s itt változtatták meg vezetéknevüket, Borostyánról Borossra. A gimnázium elvégzését követően Cegléden, Nagykőrösön, Pápán tanult, majd több éven keresztül joggyakornokként dolgozott. 1842-ben tette le az ügyvédi vizsgát. Ezt követően rövidebb ideig Tatán gyakorolta az ügyvédi praxist.