Egy topográfusról – Interjú Váczi Márkkal

2020.11.26. 15:15
KÖZLEMÉNY - 2020. november 26. (csütörtök)
 
 
 
 
A fehérvári kulturális életben nem ismeretlen Váczi Márk neve. A fiatal topográfussal, történésszel és néprajzkutatóval számos platformon és még több témában olvashattak vagy hallhattak interjúkat, láthattak videókat az érdeklődők. A Magyar Városkutató Intézet munkatársával készített beszélgetésben most hivatásáról és Duci bácsiról olvashatnak összefoglalót.
 
 
 
Torma Kinga Regina (ÖKK): Az teljesen biztos, hogy sem a Fehérvár TV nézőinek, sem a Vörösmarty Rádió hallgatóinak, sem pedig a Foteltúra videósorozat követőinek nem kell magyarázni, hogy ki is Váczi Márk. Jól ismerik az arcot és a nevet is. Fiatal korod ellenére számos társasággal és civil szervezettel működsz együtt, vagy éppen veszel részt azok mindennapi életében. Mi indított el a pályádon?
 
Váczi Márk: Édesanyám és a családja tősgyökeres fehérváriak, Édesapámék pedig zámolyiak. Én Fehérváron születtem, viszont később mi is kiköltöztünk Zámolyra, családi házba, de a gimnáziumot már újra a városban kezdtem, vasvárisként. Az egyetem miatt Pécsre kerültem, ott ismerkedtem meg a feleségemmel, aki kulturális antropológus, és akivel azóta Szabadbattyánban telepedtünk le. Itt neveljük a kislányunkat, és várjuk a kisfiunk megszületését. Innen járok minden nap Székesfehérvárra, ahol a Magyar Városkutató Intézet topográfiai munkatársaként dolgozom. Ötödikes korom óta foglalkoztatott a történelem, Fekete István A koppány aga testamentuma című regénye volt az első történelmi témájú könyv, amit olvastam, de fantasztikus gimnáziumi történelemtanárom, néhai Papp József „pecsételte meg” a pályafutásomat, és „lökdösött” az egyetemi felvételi felé. A sikeres pécsi felvételim után pedig nem volt kérdés a hogyan tovább: elkezdtem a történelem alapképzést, majd amikor a második évben második szakirányt kellett választani, az pedig a néprajz lett. A mesterképzésben már a néprajzot választottam, mégpedig azért, mert itt az oktatóim a mikrotörténet iránt érdeklődtek igazán, én pedig akkoriban azt a korszakomat éltem, amikor azt éreztem, hogy nem érdekelnek a nagy vonulatok, a politika és a hadtörténet, hanem sokkal inkább megfog maga az ember. Aztán ma újra történelemmel foglalkozom, de ennek is az emberi vetületét igyekszem megfogni.
 
T.K.R.: Számos helyen helytállsz, vegyük most sorba ezeket.
 
V.M.: Az egyetem befejezése után álltam a kezemben egy történelem és egy néprajzos diplomával, amire szoktam mondani, hogy maximum másfelet ér... Elkezdtem munkát keresni, aztán egy ismerősöm ajánlásával csatlakoztam egy TÁMOP-os projekthez, ahol rendkívül sok ismerettel gazdagodtam Székesfehérvár épített történetéhez kapcsolódóan, valamint szert tettem geodéziai és térismereti tudásra is. Ennek a pályázatnak volt továbbfoglalkoztatási lába, így lehetőségem nyílt kutatni is. A Magyar Városkutató Intézet az Echo Networkbe integrálódva jött létre, szociológiai és történeti kutatásokkal is foglalkozik – ennek lettem én a topográfiai munkatársa. A mai napig nagyon sok felkérést kapok, és vannak külső megbízatásaim is, ilyen például, hogy a Fekete Sas Társaság alelnöke is vagyok.
 
T.K.R.: Mivel foglalkozol topográfusként?
 
V.M.: Leginkább műemléki topográfiával, amiről röviden annyit szoktam mondani, hogy itt mindennel foglalkozunk, ami épített és a föld felett van! Tehát a településünk épített örökségállományának leírásával, tanulmányozásával, vizsgálatával töltöm a napjaimat.
 
T.K.R.: Legutolsó előadásodat sajnos a veszélyhelyzet elsodorta, pedig ott újra a mikrotörténeti vonal került volna előtérbe…
 
V.M.: Igen, a járvány sajnos a történelem feltárása elé is akadályokat gördít! November 11-én a Batthyányak és az Andrássyak életéről tartottam volna előadást. Kevesen tudják, hogy a két híres főúri család nagy birtokokkal rendelkezett a megyében, sőt a Batthyányak egyenesen Szabadbattyán és az ott lévő birtokuk után vették fel a nevüket. A történeti összefoglaló egészen 600 évet ölelt volna fel. Benne szó esett volna a két család közötti egyesülésről is, hiszen a mártír miniszterelnök Batthyány Lajos gróf unokája Andrássy Ilona grófnőt – a kiegyezés utáni első miniszterelnök, Andrássy Gyula lányát – vette feleségül. A két család egyesülésére ezelőtt több száz évvel került sor utoljára. De a hallgatók megismerhették volna ’Duci bácsi’ (ifj. Andrássy Gyula) és Zichy Eleonóra házasságát is.
 
T.K.R.: Ha a szabályok újra engedik, ugye hallhatjuk még ezt az előadást, láthatunk újra a Foteltúrában és viszel még körbe csoportokat a Csutora-temetőben?
 
V.M.: Ezekre egészen biztosan sor fog kerülni!
 
 
 
 
 
 
Az interjúhoz tartozó képek letölthetők a Galériából.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Szöveg: Torma Kinga Regina
 
Fotó: archív, Molnár Artúr
 
Oldal nyomtatása

Eseménynaptár

«
2024 Március
»
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
    
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
       
  • Nincs esemény!
Írja be
a kódot:

Boross Mihály (1815 - 1899) A sajtóterem névadója

Boross Mihály (1815-1899)
Boross Mihály a forradalom és szabadságharc időszakának jelentős megyei politikusa volt. 1815. január 9-én született Ószőnyben. Nagyszülei felvidékiek voltak. Pozsony megyéből származtak a Komárom megyei Ószőnybe, s itt változtatták meg vezetéknevüket, Borostyánról Borossra. A gimnázium elvégzését követően Cegléden, Nagykőrösön, Pápán tanult, majd több éven keresztül joggyakornokként dolgozott. 1842-ben tette le az ügyvédi vizsgát. Ezt követően rövidebb ideig Tatán gyakorolta az ügyvédi praxist.