Illatos dísz, ízes eledel – Süssünk együtt mézeskalácsot!

2020.12.19. 09:16
KÖZLEMÉNY - 2020. december 19. (szombat)
 
 
 
 
 
 

A hozzávalókat összegyúrjuk, pihentetjük, majd nyújtunk, szaggatunk, díszítünk és sütünk, vagy sütünk és díszítünk. Édes, mézes, fahéjas szegfűszeges illat lengi be a konyhát, a házat – már messziről jelezve a belépőnek, hogy itt bizony ünnepre készülnek. Kisült a mézeskalács, amely – amint az az ÖKK Podcast legújabb epizódjából kiderül – maga az élet: körforgás, család, egészség, közösség. A finom édesség egykor győztes csaták hirdetője, test és lélek gyógyítója, kolostorfalak díszítője, szerelmesek ajándéka volt. Napjainkban is több úton jár: használati és ajándéktárgyként készül könyv belőle ballagásra, születésnapra, köszönetajándék esküvőre, emléktárgy búcsúra, képeslap karácsonyra, vagy éppen címke borosüvegre Lencsés Margó asztalán. Szolga Boglárka szerint pedig a kisebb és nagyobb családtagok által közösen készített, az alkotó korát és szeretetét is megjelenítő, magokkal díszített szív, angyal, fenyő, csengettyű alakú mézeskalácsok melegséget visznek minden ajándékozott szívébe, s egészséget a terített asztalra.

A beszélgetést az  ÖKK Podcast Fehérvár felületen lehet meghallgatni:

A Spotify-on kövessék az ÖKK Fehérvárt, hogy a következő részekről se maradjanak le!

Az interjúk alatt készült fotók letölthetők a Galériából.

                                                       - Vége -

szöveg: Csordás Csilla
fotó: Simon Erika

Oldal nyomtatása

Eseménynaptár

«
2026 Augusztus
»
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
     
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
      
  • Nincs esemény!
Írja be
a kódot:

Boross Mihály (1815 - 1899) A sajtóterem névadója

Boross Mihály (1815-1899)
Boross Mihály a forradalom és szabadságharc időszakának jelentős megyei politikusa volt. 1815. január 9-én született Ószőnyben. Nagyszülei felvidékiek voltak. Pozsony megyéből származtak a Komárom megyei Ószőnybe, s itt változtatták meg vezetéknevüket, Borostyánról Borossra. A gimnázium elvégzését követően Cegléden, Nagykőrösön, Pápán tanult, majd több éven keresztül joggyakornokként dolgozott. 1842-ben tette le az ügyvédi vizsgát. Ezt követően rövidebb ideig Tatán gyakorolta az ügyvédi praxist.