Hívő emberként éli a mindennapjait és küldetésének tekinti a magzatok védelmét. Maga is tíz apróságot nevelt fel egy igen nehéz, hányattatott sorsú gyermekkor után Egyedi Sándorné, akit palotavárosi otthonában köszöntött fel 90-dik születésnapja alkalmából Farkas László önkormányzati képviselő.

Egyedi Sándorné Ibolya néni 1932. április 12-én született Székesfehérváron, hárman voltak testvérek. Mindössze 5 éves volt, amikor elvesztette az édesanyját. Édesapját besorozták a háborúba, a kis Ibolyát rokonok nevelték, majd elkerült Galántára, ahol jóakaratú emberekre bízta őt a sors. Visszakerült Székesfehérvárra, ahol nagynénik nevelték tovább, az ipari iskolában varrónőnek tanult, majd befejezte a polgári iskolát is. Édesapjával sajnálatosan többé nem találkozott.

Az iskola révén ismerkedett meg iváncsai származású férjével, 1950. december 26-án kötöttek házasságot. Tíz gyermekük született, Ibolya néni háztartásbeliként dolgozott – ahogy az egyik fia mondja, több tonna ruhát kimosott, több tonna ételt megfőzött a családjáért. Ibolya néni mélyen hívő ember, vallását a mai napig gyakorolja, korábban a Prohászka-templomba járt, ahol ostyát sütött, napjainkban azonban a Katolikus Rádióban hallgatja a miséket. Fogadalmat tett a magzatok védelmére, imádságaival, szavaival, cselekedeteivel vallja és hirdeti, hogy a megfogant magzat az élet legnagyobb ajándéka, hagyni kell megszületni, fel kell nevelni. Gyermekei tisztelik, szeretik, Anyucinak szólítják őt. 28 unokával és 32 dédunokával ajándékozta meg a sors, sőt, már egy ükunokája is van. Televíziója nincs, viszont nagyon szeret olvasni és verseket írni. Két lányával él együtt, családtagjai gyakran látogatják. Mint mondja, csak papírból hiszi el, hogy 90 éves, egyébként szívében, lelkében 30-nak érzi magát.

Farkas László önkormányzati képviselő Balatoni úti otthonában kereste fel Egyedi Sándornét, és köszöntötte őt fel a miniszterelnöki gratuláló emléklappal és Székesfehérvár Önkormányzatának ajándékaival.