Sokadszor köszönthették a résztvevők a Verstáborban Dezső Tibor református lelkipásztort. A Vakler Lajos által jegyzett záró összefoglalót az alábbiakban olvashatják.
Dezső Tibor, a gyergyószentmiklósi születésű református lelkipásztor gyermekével és feleségével együtt elkötelezett a néptánc és a népzene iránt. Hittel vallja, hogy a néptánc egy olyan kifejezési mód, ami szervesen hozzákapcsolódik önmagunkhoz, nála kéz a kézben jár a lelkipásztori gondolat, a néptánc, a népi hagyományok megélésében.
„A cím a régi, merthogy beszédes tánc a táncos beszéd. Azt tartom, hogy mélyebb rétegeket is meg tudunk edzeni, mint a külsőségek, mert a néptánc szerepe, hogy visszataláljunk önmagunkhoz. Önmagunkhoz – mondom –, mert az egyben tükrözi azt is, amiért az Isten megteremtett bennünket. Isten-arcúságunkat megmutatni, a teremtő erőnket és a harmóniát, hogyan tudjuk helyrehozni ebben a megbomlott világunkban.”
Az előadás sokadszor erősítette meg, hogy a táncnak igenis van létjogosultsága, hiszen ahogy Dezső Tibor is mondja: a néptánc a lélek kiáradása, mert ha elsajátítottad a lépéseket, elkezdheted megtölteni lélekkel.
A határvédelem évszázadai Székelyföldön
Másnap a kollektív emlékezet megerősítéseként, élményekkel teli időutazás keretében nyerhettünk bepillantást a székelység ezer éves történelmébe Csíkszépvízen, a Szépvízért Egyesület segítségével létrehozott Székely Határőr Emlékközpontban. A 2021-ben megnyílt tárlat a határvédelem évszázadait, a székely hadszervezetek és a határőrizet történetét mutatja be a Keleti-Kárpátokban, az Árpád-kortól a második világháború végéig.
Vershúron Heinczinger Mikával és Török Mátéval
Ma már mindenki érti és tudja, vajon miért ismerték el a Misztrál együttest a Tiszteletbeli Székely címmel. Mert ők mindenkit megszólítanak, mert szólnak a rónán járókhoz, mert tudják, sok bánatunk, kevés derűnk van – ezért már az angyalok is tudják, miért is kérik, hogy angyal, vezess, gyerünk, gyerünk! „Olyan dalokkal készültünk, amelyek ketten is megszólaltathatóak, mint Misztrál nóták. Szólóban is szoktunk muzsikálni, felváltva, de most úgy döntöttünk, hogy végig együtt fogunk játszani. A Misztrál-dalokból válogattunk, vegyesen régieket és újabbakat. Maga a versválasztás, a költőválogatás és a korok is vegyesek lesznek, de talán a 20. század első fele dominál majd.” – mondta el a koncert előtt Máté. A dalválogatás telitalálatnak bizonyult, s bár ez egy székelyföldi koncert után megszokott, az őszinte arcok és az önfeledt együttlét varázslatos pillanatai Mikát is megszólították: „A háttérben nagy a zsivaj, az volt a koncerten is, csak ott a lelkek beszélgettek. Megérkeztek az emberek és megérkeztünk mi is.”
Hittel a hitről
Dékány Árpád Sixtus, a tábor lelki atyja vezetésével esztendőről- esztendőre a Csíksomlyói Nyeregbe, az összmagyarság egyik szimbólumához, a Hármashalom-oltárhoz vezet a táborozók útja, előtte azonban a Kegytemplomban meghallgathatták Gula Hugó ferences testvért Közép-Európa legnagyobb búcsújáróhelyének történetéről, majd a Hármashalom-oltárnál Sixtus celebrált szentmisét, megfogalmazva mindenki számára az összetartozás üzenetét.
Deáky András értékmentő missziója
A hagyományokhoz hűen idén újra a gyimesbükki csángók 21. századi apostola, Deáky András vendégszeretetét élvezve ismerhettük meg a kosztumáci kápolna, a legkeletibb magyar vasúti őrház és a Rákóczi-vár történetét, illetve meghallgathattuk Deáky András a magyar nyelv őrzői, a gyimesbükki csángó közösség, történelmi, társadalmi és földrajzi helyzetéről szóló elgondolkodtató előadását kálváriájukról, megmaradásuk történéseiről.
In memoriam Varga Sándor
„Nincs olyan, hogy jó búcsú. Csak búcsú van. Fájdalom és remény. Az elengedésnek nem az a lényege, hogy még utoljára átadjunk valamit, megőrizzünk valamit az eljövendő időkre.” Talán ez a gondolat illeszkedik leginkább a hagyományos búcsúesthez, amely megidézte Varga Sándor, a versünnepek és verstáborok alapítójának emlékét. Varga Anna, Sándor lányaként azt az életutat mesélte el, ami megerősíti hitünket abban, hogy érdemes tanulni, tudni, megélni és megőrizni.
„Idén rendeztük meg 10. alkalommal a Székelyföldi Verstábort és az 5. Varga Sándor Verstábort. Édesapám 2016 óta nem lehet köztünk. Kubik Anna kezdeményezésére úgy döntöttünk, hogy vegyük fel az alapító nevét. Úgy gondoltuk, hogy idén egy kicsivel több időt szánunk az emlékezésre, felelevenítve emlékét. Az volt a célom, hogy a táborozókhoz közelebb hozzam az embert, hogy ne csak egy kép legyen számukra a falon, hanem ismerjék meg őt. Édesapámnak volt egy különleges képessége, képes volt maga köré gyűjteni azokat az embereket, akik ugyanabban hisznek. Így tudta meggyőzni Kubik Annát, Ráckevei Annát, Rubold Ödönt, Milus Mariannt, Nagy Zoltán Pétert, Heinczinger Mikát, Török Mátét, Lőrincz Beát, Varga Zoltánt, Simon Erikát, Megyeri Zoltánt, Vakler Lajost, a teljes csíkcsomortáni lakosságot, élükön Ferencz Csaba polgármesterrel és Fehér Ilonával, az iskola igazgatójával. 2016-ban elment és ránk bízta a tábort. Ő egy vizionárius volt, az élete üzenet mindannyiunk számára, hogy merjünk alkotni, hogyan lehetne többet és jobbat tenni, ne elégedjünk meg, és tegyük ezt szenvedéllyel még akkor is, ha álmaink az első pillanatban megvalósíthatatlannak tűnnek, mert lesznek olyan emberek, akik csatlakoznak hozzánk ezen az úton.”
A kapcsolódó fotók letölthetőek a Galériából.
- Vége -
Szöveg: Vakler Lajos
Fotó: Simon Erika
