Szent István király Imre herceghez írt intelmeiből származik az az idézet, amelyet a Hóman Bálint Alapítvány választott a szombaton, Székesfehérváron rendezett konferencia címének. Az „Aki atyjával szemben áll, Isten ellenségének áll” tanácskozáson, amelyet a 2013-as Szent István Emlékév keretében szerveztek meg, Hóman Bálint életéről, tevékenységéről, Szent Istvánhoz és a városhoz fűződő kapcsolatáról neves történészek előadását hallgathatták meg az érdeklődők.

A program fővédnöke L. Simon László, az Országgyűlés Kulturális Bizottságának elnöke, a Nemzeti Kulturális Alap alelnöke, aki külföldi útja miatt nem tudott részt venni a konferencián, ezért írásos üzenetet küldött. L. Simon László levélben hangsúlyozta, fontos hogy megismerjük Hóman Bálint munkásságát, hiszen történészként megkerülhetetlen örökséget hagyott ránk.

A résztvevőket dr. Cser-Palkovics András polgármester, a konferencia házigazdája köszöntötte. „ A Szent István Emlékév fő célkitűzéseinek eléréséhez ez a mai nap egy fontos állomás. Hóman Bálint 1938-ban, az ünnepi emlékév megszervezésével a Szent István-i eszme felidézését hangsúlyozta, és erősítette Székesfehérvár történelmi szerepét. A modern várospolitika támogatója volt, egyik fő feladatának tekintette, hogy a magyar nagyvárosok közé emelje városunkat. Amikor meghirdettük a 2013-as Emlékévet, azt a célt tűztük ki, hogy tudatosítsuk az itt élőkben, hogy Székesfehérvár Szent István városa, az ország történelmi fővárosa.” A polgármester kiemelte: „Fel kell élesztenünk ezt a várost. Ha tisztában vagyunk történelmünkkel és mi magunk tiszteljük városunkat, akkor kivívhatjuk mások tiszteletét is!” Dr. Cser-Palkovics András köszönetet mondott a szakembereknek, hogy feldolgozzák és megismertetik a Hóman-életművet.

A konferencia első előadója Dr. Ujváry Gábor, a Kodolányi János Főiskola tanszékvezetője, főiskolai tanár „Történettudomány és politika A Szent István Hóman Bálint munkásságában” címmel tartott előadást. Dr. Farkas Gábor történész, az MTA professzora, nyugalmazott levéltár igazgató Székesfehérvár és Hóman Bálint viszonyát vizsgálta 1931 és 1938 között. Ezt követően Demeter Zsófia, a Szent István Király Múzeum igazgatójának vezetésével a konferencia résztvevői történelmi sétára indultak az 1938-as kihelyezett Országgyűlés útvonalán. A szünetet követően a zirci főapát, Dékány Árpád Sixtus a ciszterci rend és Hóman Bálint korának kapcsolatáról tartott előadást, majd Mózessy Gergely, a Székesfehérvári Egyházmegyei Gyűjtemény igazgatója Hóman és az egyházmegyei gyűjtemény kapcsolatáról beszélt. A konferenciát Dr. Tőkéczki László történész, egyetemi tanár előadása zárta, aki Hóman Bálint és munkásságának a 2013-ra gyakorolt hatásáról szólt.

Hóman Bálint történész, akadémikus, egykori kultuszminiszter életrajza

Elmagyarosodott német eredetű középpolgári családban született, apja klasszika-filológus professzor volt. Hóman történelem-latin szakos tanári, majd bölcsészdoktori oklevelet szerzett, ezután az Egyetemi Könyvtárban dolgozott. 1922-ben nevezték ki a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára (a mai Széchenyi Könyvtár) igazgatójának, 1923-32 közt az intézmény főigazgatója volt. A budapesti egyetemen 1917-től a középkori magyar művelődéstörténet magántanára, 1922-től helyettes, 1932-től nyilvános rendes tanára volt. 1918-ban lett az MTA levelező, 1929-ben rendes tagja, 1930-ban Corvin-koszorúval, 1935-ben Corvin-lánccal tüntették ki, 1936-tól királyi titkos tanácsos volt.

Történelmi művei közül kiemelkedik az 1928 és 1934 közt Szekfű Gyulával közösen írt nyolckötetes Magyar történet (az 1458-ig terjedő rész Hóman munkája), valamint a négykötetes Egyetemes történet, amelyet Szekfűvel és Kerényi Károllyal szerkesztett. Hóman a szellemtörténeti iskola hívének vallotta magát, a középkori forráskutatás, a pénztörténet és a gazdaságtörténet területén alkotott maradandót. A "Hóman-Szekfű", amelynek ötkötetes hasonmás kiadása 1990-ben jelent meg, több nemzedék történelemszemléletét alakította maradandóan.

1932-1945 között Székesfehérvár kormánypárti képviselője, 1932-től vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. Irányítása idején épült ki az egységes középiskolai rendszer, a tanfelügyelő-hálózat, ekkor rakták le a nyolcosztályos elemi iskolarendszer alapjait. Az oktatást, a tudományt, a kultúrát - miként neves elődje, Klebelsberg Kunó - a nemzetpolitika stratégiai ágazatainak tartotta. A kultusztárca, amely az állami költségvetés 11-13 százalékát kapta, Hóman irányítása alatt a népi tehetségek gondozására helyezte a hangsúlyt, létrehozták a Bolyai (később Győrffy) Kollégiumot is.

A miniszteri tisztségről 1942 júliusában mondott le, s Imrédy Béla politikai irányzatához közeledett. Hóman "történeti szükségszerűségnek" tekintette a német-magyar szövetséget, megszavazta a hadba lépést és a zsidótörvényeket, ugyanakkor elítélte a fajelméletet, az ország német megszállásakor tiltakozott a helytartó Weesenmayernél, és sok írót, művészt mentett meg a deportálástól. Az általa választott tévúton végigment, a törvényhozásban még a nyilas hatalomátvétel után is részt vett. Német területen került amerikai fogságba, s 1945 novemberében adták ki Magyarországnak.

1945-ben az Akadémia kizárta tagjai közül, népbírósági perét 1946-ban folytatták le. Hiába szólalt fel mellette Kosáry Domokos és Szekfű Gyula, háborús bűnösként életfogytiglani fegyházra és vagyonelkobzásra ítélték. Az 1950-től a váci fegyházban raboskodó Hóman nem kapott megfelelő orvosi ellátást, 130 kilóról 60-ra fogyva, cukorbajban és szívelégtelenségben halt meg 1951. június 2-án. Maradványait 2000-ben azonosították, s 2001 októberében temették újra a tassi református temetőben.

 A konferencián készült fotók megtekinthetőek a Galériában.

                                                                                    -Vége-