Esterházy „Pompakedvelő” Miklós ragyogó udvara a magyar és az európai zene történetének egyik fontos helyszíne volt: 1761-től évtizedeken át a bécsi klasszika nagymestere, Joseph Haydn vezette a herceg kiváló muzsikusokból álló zenekarát. Az együttes előbb Kismartonban, majd 1766-tól a „magyar Versailles”, vagyis a fényűző eszterházai (fertődi) kastély falai között működött, hangversenyek és operaelőadások végtelen sorával szórakoztatva a zenét nemcsak kedvelő, de azt lelkesen művelő herceget és annak családi és baráti körét. Az Alba Regia Szimfonikus Zenekar Somorjai-sorozatot indító hangversenye ezt az egyedülálló miliőt idézi fel a patinás Szent István-teremben: a műsorban egy operanyitány után a különleges fináléjáról híres, 1772-ben keletkezett 45. „Búcsú” szimfónia, majd az 1787-ben egy párizsi megrendelésre komponált, a zeneszerzői tudást és a népszerű stílust mesterien ötvöző 88. G-dúr szimfónia csendül fel előadásukban. A hangversenyt a zenekar művészeti vezetője, Dobszay Péter Junior Prima-díjas karmester dirigálja.

 

Műsor:

Haydn: D-dúr nyitány

Haydn: 45. fisz-moll Búcsú szimfónia

Haydn: 88. G-dúr szimfónia