1938 és 1945 között több mint százezer embert tartottak fogva embertelen körülmények között a flossenbürgi koncentrációs táborban és altáboraiban. A fogva tartottak közül több mint harmincezer ember nem élte túl a kegyetlen kényszermunkát. 1944-45 telén a betegségek, az éhezés és a kimerültség következtében haltak meg a legtöbben a táborban.

 

Abt Károly, Skoda János, Stéger Ferenc, Marton István, Horváth István, Szücs Gyula, Palkovics József és Lőwinger Ferenc neve olvasható a Csutora temető egyes parcellájának emlékművén. Ők az egykori Magyar Építőipari Munkások székesfehérvári csoportjának tagjai voltak és egyikük kivételével mindannyian a flossenbürgi koncentrációs táborban és altáboraiban haltak meg. 1944 november elején otthonaikból hurcolták el őket. Először a komáromi erődrendszerben kialakított gyűjtőhelyre hajtották, majd onnan vagonokban szállították tovább őket a flossenbürgi koncentrációs táborba. Volt, aki néhány héten belül meghalt közülük és volt, aki öt hónapot szenvedett embertelen körülmények között.

 

Az egykori koncentrációs tábor helyén működő emlékhely internetes oldalán, a "Halottak könyvében" találhatók információk a fehérvárról elhurcoltakról is. (https://www.gedenkstaette-flossenbuerg.de/en/research/book-of-the-dead)

 

A vasárnapi megemlékezésen az egykori foglyok leszármazottai mellett Markus Söder bajor miniszterelnök, Tobias Reiß, a bajor parlament alelnöke, Claudia Roth Kultúráért és Médiáért felelős német szövetségi kormánybiztos is megemlékezett a tábor felszabadulásának nyolcvanadik évfordulójáról. Húsz országból mintegy ezren rótták le kegyeletüket és emlékeztettek arra, hogy ilyen szörnyűség soha többé nem fordulhat elő.

 

Székesfehérvár koszorúját – leszármazotti érintettség okán – ezen írás szerzője helyezte el Magyarország koszorúja mellett az emlékműnél, ahol a táborban elhunytak földi maradványai találhatók.

 

A megemlékezésen készült fotók letölthetőek a Galériából.

 

 

 

 

 

 

 

Szöveg és fotó: Bácskai Gergely