Különleges esttel idézték meg a táborcsinálók Nagy László életét. Bakó Fanni, Farkas Angéla, Farkas Eszter, Somos Gergő, Tóth Marietta, Tőkés Imre és Varga Eszter összeállításában egy nagyívű utazást tehettünk a költő egyedi világában. A csapat láthatóan lubickolt a feladatban, és egy olyan egységes, átfogó képet vetítettek elénk, ami közelebb hozta minden versbarát számára azt a különleges személyiséget, aki egyedi emberi és költői stílusával, ugyanakkor gondoskodó tisztelettel változtatta meg a versek üzenetét. Farkas Angéla társaival a hiteles források bemutatásával tárta elénk a költő életútját. „Igyekeztünk Nagy László életének azt az oldalát megfogni, ami érdekes lehet a gyerekeknek, amit esetleg iskolai keretek között még nem hallhatnak, és próbáltuk ezeket olyan szempontok alapján felépíteni, olyan témánkban elosztani egymás között, ami a személyiségünkhöz is illeszkedik. Fontos volt számunkra, hogy ehhez a korosztályhoz, a verstábor résztvevőihez minél közelebb hozzuk az alkotót és alkotásait egyaránt. Ebben sokat segítettek azok videók a (interjúk, felolvasott versek), amelyekben Nagy László maga mesél az életről, az alkotói létről a kamerák előtt.” – mondta az est egyik szerkesztője, Farkas Angéla.

 

 

 

 A Stílusgyakorlatok esztendők óta Ráckevei Anna és Milus Mariann rendhagyó, ugyanakkor a verstáborosok várva várt programja. Az est lényege természetesen az interaktív játék, az örömszerzés, az improvizáció misztériumának megélése a közösségben, hogy a fiatalok szavakkal vagy éppenséggel szavak nélkül oldjanak meg olyan szituációkat, közvetítsenek érzéseket, gondolatokat, amelyek adott esetben komfortzónájukon kívül esnek, ugyanakkor a szituációs játékok abban is segítenek, hogy megértsék, milyen is másnak lenni.

 

 

 

A programok persze nemcsak a csíkcsomortáni bázison zajlanak. A kirándulások során a fiatalok megismerik Székelyföld nevezetességeit, azokat a tájakat, helyeket és embereket, amelyek és akik őrzik az ősi székely-magyar kultúra csodáit. A hétfői kirándulás programjából nem maradhatott ki a Csíki-havasok főgerincének legfontosabb pontja, a Gyimes-hágó – más néven Fügés-tető – sem, ahonnan lélegzetállító kilátás nyílik a Gyimesi-medencére, a Tatros és a Gyimes völgyére.

 

 

 

 A Györgyicze család három generációjának a Gyimesekben, a Hidegségben a Szalamás patak völgyében, mesebeli környezetben fekvő otthonában megismerhettük a gyimesi csángók méltán híres hagyományait, egyedülálló dal- és tánckincsét. Ünnepi és hétköznapi öltözékükkel, népzenéjükkel és táncaikkal régi csodákat őriznek. A tánchoz természetesen hegedűvel muzsikálnak, melyet dobszerűen ütött gardonnal kísérnek, egyedülálló hangzásvilággal idézve meg a valaha voltat a jelenben.

 

 

 

Az Ezeréves határ Csíkszeredától 50 km-re, a történelmi Magyarország egyik legkeletibb pontja. Itt találjuk az Osztrák–Magyar Monarchia egykori határának a határköveit. Szimbóluma a Monarchia egykori legkeletibb vasúti őrháza, amely 1897-ben épült a magyar-román szerződés alapján a Csíkszereda – Gyimesbükk – Palánka - Kománfalva vasútvonal részeként és 1920-ig, majd 1940-1944 között a Magyar Állami Vasúttársasághoz tartozott. Ezt követően a Román Állami Vasút használta. A hatvanas évektől üresen állt, mígnem a gyimesbükki Deáky András meg nem vásárolta, és a szükséges munkálatokat elvégezve a településnek adományozta, amelyet aztán a község lakói és magyarországi alapítványok segítségével felújítottak.

 

 

 

A nap negyedik csodája Borospatakán várt bennünket, Hadnagy Lehel otthonában, ahol a gardonkészítés rejtelmeit, mesterfogásait ismerhettük meg. A hivatását tekintve erdőmérnökként dolgozó családfő bensőséges hangulatú találkozón avatott be bennünket különleges életútjába, így megtapasztalhattuk: mit is jelent, ha valakit megérint a mindenség. Ahogy elmesélte, az egész az erdőben indult, hiszen gyermekkorában, amikor csak tehette, mindig az erdőt járta. Így aztán idejekorán megtanulta, hol keresse azt a fát, amelyből a legjobb hangú gardon készül, mert a hangszer teste egy darab fából van kifaragva, ami a hagyomány szerint legalább százéves kell legyen, egyenletes évgyűrűkkel, bogok nélkül. S ha már adott volt a népi hangszer, akkor az is természetes volt, hogy családja is követte az úton, így hegedűn játszó nagylányával, Iringóval és az édesapa hangszerét, a gardont választó Mózes fiával egy kivételes csapatot alkotva varázslatos, ősi dallamokkal idézték meg azt a népi kultúrát, ami ma is alapja kell legyen a mindennapoknak. A csodapillanatoknak nem volt vége, hiszen Varga Zoltán barátunk, a néptánc legendája egy meglepetést tartogatott: egy ősrégi, de nagyon is jó hangú gardon történetét elmesélve csatlakozott a két fiatalhoz, és együtt mutatták meg, hogy a népzene is mindenkié…

 

 

A Verstábor idei fősodrában farkaslakai sírhelyén Tamási Áronról is megemlékeztünk, akinek munkássága a magyar kultúra és identitás szerves része. Betartva egykori és jelenleg is érvényes üzenetét, miszerint: „Tiszta és nagy dolgokhoz, csak tiszta és egyenes úton lehet eljutni.”

 

 

A kürtőskalács első receptje Háromszékhez köthető, egy 1784-es keltezésű, erdélyi szakácskönyvben bukkant föl. Mára székely szimbólum lett, 2015-ben pedig hungarikummá vált. Így aztán korántsem véletlen, hogy Korondon a Lőrincz testvérek társaságában a verstáborosok is megismerhették történetét, megízlelhették a finomságot, sőt a házigazdák útmutatásával ki-ki elkészíthette a maga kalácsát.

 

 

Évről-évre állandó program a szekerezés a Mohosba. Idén sem volt másként, hogy aztán Rétfalvy Albert és családja vendéglátását élvezhessük.

 

 

 

Az erdélyi képes beszámoló letölthető a Galériából.