Székesfehérvár 1688. május 19-én szabadult fel a török uralom alól. Ezután a Bécsi Udvari Kamara mind a vármegyét, mind a várost „újszerzeményi területnek” nyilvánította, s felosztotta három úgynevezett provizorátusra, amelyet a Budai Udvari Kamara irányított. A legnagyobb a Székesfehérvári provizorátus volt, élén a hírhedt Vánosy Lőrinc állt, aki a Bécsi Udvar kéréseit a legjobban kiszolgálta.

 

 

Hosszú huzavona után 1693-ban a város részlegesen és névlegesen visszakapta a jogait, azonban eredeti jogállását megtagadták. 1696-ban Buda, Pest, Esztergom mellett Eszterházy Pál nádor kérte Székesfehérvár szabad királyi várossá nyilvánítását, régi jogainak visszaállítását. Hosszú tárgyalás után a megszorult Bécsi Udvar végül engedélyezte a városnak, hogy pénzzel megválthassa a fegyverváltságot (ius armorum). Végül Lipót császár 1703. október 23-án kiadta a Diploma Leopoldinumot, amelyben többek között Székesfehérvár is visszakapta régi jogait.

 

 

Ezt a Diplomát, illetve ennek a városra vonatkozó részét másolták le „mindennapi használatra”, és osztották szét az intézményeknek. Ezeket német és magyar nyelvre fordították le, hogy a tanácsüléseken – amennyiben szükség van rá – használhassák.

 

 

A Szent István Király Múzeum Újkortörténeti Gyűjteménye egy ilyen példányt őriz, amely most a hónap műtárgyaként november 2-ig, keddtől vasárnapig 10 és 18 óra között megnézhető a Szent István Király Múzeum Rendház épületében. A belépés díjtalan, minden érdeklődőt szeretettel vár a múzeum!

 

 

 

 

 

                                                                        - Vége -