Hetlinger Sándorné 1931. február 26-án született Soponyán, és nagy szeretetben nevelkedett hat testvérével együtt. Néhány évig a család Soltvadkerten élt, majd a háború alatt hazatértek Fejérbe. A fiatal lány a gazdaságban dolgozott, majd férjhez ment és családot alapított. A két lánygyermeket odaadó szeretettel nevelő család 1964-ben költözött Székesfehérvárra. Az Öreghegyen, ahol akkor még a hatalmas szőlőbirtokok között csak itt-ott állt családi ház, egy gyönyörű, boltíves pince mellett építkeztek. Marika néni a Videotonban dolgozott, majd számos helyen vállalt állást, miközben gondoskodott az ARÉV-nél dolgozó férjéről és lányaikról. Utolsó munkahelyéről, a kórház nyomdájából 55 éves korában ment nyugdíjba.

  

Időközben egyre bővült a család. A négy unoka mellett ma már nyolc dédunoka mindennapjait követheti óvó szeretettel. „A szeretet… a szeretet a legfontosabb dolog a világon. Szerencsés vagyok, mert így nőhettem fel és így éltünk mi is, neveltük a gyermekeinket. Értük, az unokáimért és a dédunokáimért érdemes élni!” Bár Marika néni 21 éve elvesztette párját, a gondoskodó család folyamatosan ott van körülötte. Jönnek, beszélgetnek, mesélnek, jó időben közösen sétálnak egyet az udvaron. „Álmomban sokszor járok olyan helyeken, ahol gyerekként, felnőttként sok boldog időt töltöttem.” Ahogy vidáman mesél, mosolyogva eleveníti fel a múltat és ragyogó arccal, büszkén sorolja az unokák nevét, a hallgatóság számára az derül ki, hogy szerencsés ember, aki nemcsak álmában, hanem a jelenben is boldog. Isten éltesse Marika nénit, így, még sokáig!

 

 

Az ünnepeltet Székesfehérvár nevében Földi Zoltán önkormányzati képviselő köszöntötte és jókívánságai kíséretében adta át a város ajándékát és a miniszterelnök gratuláló levelét.

 

 

 

A köszöntésen készült fotók letölthetőek a Galériából.