A március 23-án megnyílt és szeptember 27-ig látogatható székesfehérvári tárlat az egyik legnagyobb Szent II. János Pál pápa kiállítás a világon, amit mi sem mutat jobban, minthogy 18 teremben, közel kétezer négyzetméteren 200 eredeti tárgyat nézhetnek meg az érdeklődők, s mindössze a pápai bullák másolatok, minden más tárgy eredeti. Mindezek mellett 500 eredeti fotó is segít a Szentatya életének megismerésében. Tóth Norbert kurátor szerint a Totus Tuus – Teljesen a Tiéd kiállítás arra hivatott, hogy ne csak szakrális utazásként, hanem átfogó élményként mutassa be Szent II. János Pál életét: egyszerre életrajzi, történelmi és képzőművészeti szempontból, így a látogató minden oldalról közelebb kerül a pápa személyéhez és örökségéhez. Van olyan terem, ahol a vizuális tartalmakon túl illatokat is érezhetnek a belépők, s például a természet hangjai is megszólalnak, ilyen például az a helyiség, amelynek középpontjában Karol Wojtyła túrázáshoz használt kajakja látható, s amelyet annak idején a barátai is nagy szeretettel láttak el kézjegyükkel.

 

 

A kiállítás egyébként két fő vonalon halad: a termekben II. János Pál pápa életét ismerhetik meg a látogatók, ám közben a folyosó falain végigvonulnak annak a Mária-kultusznak a képkockái is, amely a közép-európai identitás egyik fontos összetartó eleme. A falakon elsősorban a Kárpát-medencében készült fotókat láthatjuk, de megjelenik egy-két olyan Mária-kegyhely is, amely különösen fontos volt a Szentatya számára.

 

 

 

A kiálltás első termei a hívő katolikus családból származó Karol Wojtyła wadowicei gyermekkorát mutatják be, aki 1920-ban látta meg a napvilágot. Ebben a teremben egy olyan rongylabda is szerepel, amellyel annak idején a wadowicei gyermekek, így a kis Karol is együtt fociztak: lengyelek, zsidók és más kultúrák éltek itt egymással békességben az 1920-as évek elején. A falon láthatjuk annak a templomnak a festményét is, ahol a későbbi pápát megkeresztelték. A következő teremben a krakkói időszakot ismerhetjük meg, ahová a fiatal Karol éppen a második világháború kitörése idején került, s ahol 1944-től már hivatalosan is papnak készülhetett. Felszentelése után egy kis dél-lengyel faluba, Niegowić-ba küldték, ahol káplánként kezdhette meg lelkipásztori munkáját. Számos korabeli fotó tanúskodik itt azokról a túrákról, síelésekről, amelyeket káplánként, majd egyetemi lelkészként szervezett. Így, a természetben épített közösséget, s ezek a nyílt, őszinte beszélgetések segítették őt, hogy később pápaként is nagyon közel tudott kerülni a fiatalok lelkéhez.

 

 

Karol Wojtyła mindössze nyolcévesen veszítette el édesanyját, és ez a korai veszteség mélyítette el benne a Szűz Mária iránti hitét, szeretetét. A kiállítás kurátorai – Katarzyna Korzeniowska és Tóth Norbert – ezt a személyes kötődést tették az egyik „stáció” központi üzenetévé: 39 kortárs magyar művészt hívtak meg, hogy mindegyikük saját, egyedi Mária-képén keresztül mutassa meg, miként él mindannyiunkban a „saját Mária”. Ezek az alkotások díszítik azt a termet, amelynek közepén a Szentatya első papi reverendája látható, szimbolizálva azt a pillanatot, amikor elindul, hogy aztán püspökként, érsekként, bíborosként és végül pápaként járja végig ezt az elhívást. Az egykori ciszterci rendház, amely otthont ad az egyedülálló tárlatnak, nagyban segíti ennek az üzenetnek a befogadását.

 

 

A további termekben megnézhetjük a Szentatya érseki reverendáját, szentföldi útja során viselt pileólusát (kerek fejfedőjét), birétáját (négyszögletes fejfedőjét), illetve azt a pápai reverendát is, amelyről a Sercanki Nővérek a pápa halála óta gondoskodnak.

 

 

A kiállítás megálmodói két külön termet szenteltek II. János Pál két jelmondatának: az egyik a már említett Totus Tuus, a másik pedig a hívó erejű „Evezz a mélybe!”. Az első üzenet megjelenítésére a magyar katolikus vallásosság egyik legjelentősebb kegytárgyát, a csíksomlyói Szűz Mária-szobrot hívták segítségül. A barokk kegyszobornak korábban mindössze két másolata létezett, ám a kiállítás tiszteletére megszületett a harmadik is: ugyanazzal az ősi, középkori eljárással faragták ki, mint egykoron, hársfából, gazdag aranyozással ékesítve. Ez a terem az elcsendesedés és az imádság tere, ahol a betérő megpihenhet, befelé fordulhat. Az Evezz a mélybe! jelmondat pedig a hit bátorságának, a bizalomnak és a lelki elmélyülésnek a jelképe, meghívás arra, hogy az ember ne féljen a mélységtől, mert ott vár rá az igazi találkozás. Itt az érdeklődők megnézhetik a 94 éves Hager Ritta textilművész csodálatos gobelinjét is, akinek az egyik műve az Európai Unió ökumenikus kápolnájában látható.

 

 

Megrendítő erővel hat a látogatóra a bűn, illetve a megbocsájtás két terme, amelyek a pápa elleni, 1981. május 13-án a Szent Péter téren történt merényletet dolgozzák fel. Aznap a pápa a szokásos szerdai audiencián találkozott a hívekkel, amikor Mehmet Ali Ağca rálőtt. A pápa súlyosan megsebesült, de az orvosi beavatkozásnak köszönhetően túlélte a támadást. A merénylet utáni borzalmas pillanatokat egy nagy kivetítőn láthatjuk a teljesen elsötétített, feketére festett teremben, ahol ott van annak a pisztolynak a másolata is, amelyből a golyó elindult, ám ami talán az isteni beavatkozásnak is köszönhetően, de elkerülte a pápa létfontosságú szerveit. Később II. János Pál személyesen is megbocsátott támadójának, az erről a látogatásról szóló fotók a szomszédos teremben nézhetők meg.

 

 

Szent II. János Pál összesen 104 útja keretében számos más vallású emberrel is találkozott, ezeknek az utaknak az emlékére számos érmet adtak ki, amelyek ugyancsak láthatóak. Szintén bekerült a kiállításba az a gyönyörű, faragású térdeplőszék, amelyen a pápa az 1996-os látogatása alkalmával a Pannonhalmi Főapátság Szent István-kápolnájában imádkozott.

 

 

Az utolsó előtti teremben három szakrális körben látható a Szentatya életének tanítása: középen a pápa trónja foglal helyet, ám ő maga fizikailag már nincs jelen. Az általa kiadott 14 pápai enciklika – amelynek stációit, kőtömbjeit Párkányi-Raab Péter képzőművész készítette el – azonban körbeveszi a trónt. A legkülső körben pedig Giczy Kristóf és Simon Zsolt 50 magyar szentet és boldogot bemutató alkotásai láthatóak, akik ezer éve viszik a keresztény hitet a magyarság megmaradásáért.

 

 

Az utolsó, mirhaillatú terem ugyan a búcsú helye, ám mégsem a vég, hanem a viszontlátás ígéretét hordozza. Szent II. János Pál súlyos betegsége és testi gyengesége ellenére sem rejtőzött el a világ elől: vállalta a szenvedés láthatóságát, és ezzel tanúságot tett arról, hogy az emberi méltóság a törékenységben sem halványul el. Élete utolsó szakaszával azt is üzente, hogy az elmúlás tanúságtétel és kapu is, ahol a feltámadás reményében ismét egymásra találhatunk.

 

 

A magával ragadó kiállítás szeptember 27-ig nézhető meg a Szent István Király Múzeum Rendház épületében. A szervezők és a kurátorok szeretettel várnak mindenkit!

 

 

 

A kiállításon készült fotók letölthetők a Galériából!

 

 

 

 

 

 

                                                                            - Vége -

 

 

 

Szöveg: Házi Péter

 

Fotó: Simon Erika