„Csak azt az életet érdemes végigélni, amelyet másokért élünk.” – Gál Józsefné Gyalog Enikő és férje, Gál József ennek az einsteini mondatnak a tükrében élték egész életüket, mindenben segítve tanítványaikat.

 

Enikő néni Szekszárdon született 1940. július 6-án. Maga a család Bonyhádon élt, ahol édesapja középiskolai tanár volt. Itt végezte el az általános és a középiskolát, majd a Szegedi Tudományegyetemen szerzett diplomát biológia-földrajz szakon. Férjével, Gál Józseffel, a matematika-fizika szakos tanárral is itt ismerkedett meg.

 

Gyalog Enikő 1968-ban hatalmas lelkesedéssel és örömmel érkezett a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnáziumba, ahol 1969-ben már osztályfőnök lett. Szigorú, de igazságos, emberséges és elkötelezett tanár volt, aki tudását magas fokon adta át a diákoknak. Nagyon szerette a diákjait, és ők is rajongtak érte, nem véletlen, hogy őt választották meg a Teleki Blanka Gimnázium valaha volt legjobb tanárnőjének. Sok volt tanítvánnyal – amikor azok már kikerültek az életbe – tartotta a kapcsolatot, követte életútjukat. Mindent tudott róluk. Memóriája irigylésre méltó volt, imádta a verseket, sokat tudott fejből. Az osztálytalálkozókon pedig mindig felszabadultan adomázott.

 

Férjével együtt egész életükben hivatásuknak tartották a tehetséges gyermekek támogatását és segítését. Gál tanár úr nyugdíjas éveiben az óraadásokból és korrepetálásokból származó minden pluszjövedelmét félretette, mert azt szerette volna, hogy egyszer ebből a pénzből fiatal matematikatehetségeket támogassanak. Özvegye ezt a kívánságát váltotta valóra, amikor 2017-ben a hagyatékot a Székesfehérvár Fejlődéséért Alapítvány kezelésébe adta. A kezdeti 10 ezer eurós alapot 2021-ben, Gál József születésének 85. évfordulóján Enikő néni újabb egymillió forinttal gyarapította, hogy az még tovább segíthesse a matematikában kiemelkedő fiatalokat. Így a máig is működő ösztöndíj, amely évente általában két kiemelkedő diákot támogat, Enikő néni emlékét is méltón őrzi.

 

A város nagy tiszteletben állt pedagógus házaspárja a sportot is szerette, mindketten lelkes Videoton-szurkolók voltak, gyakran jártak meccsekre. A tanár úr betegsége után – mivel gyermekük nem született – egy veszprémi idősek otthonába költöztek. Egykori tanítványaik rendszeresen látogatták és mindenben segíttették őket idős korukban, így próbálva visszaadni valamit abból a sok-sok szeretetből, tudásból és életszemléletből, amit egykoron ők kaptak kedvenc pedagógusaiktól.

 

Székesfehérvár közössége hálával őrzi emléküket és soha nem felejti el mindazt, amit a város diákjaiért, a tehetségek kibontakozásáért és a jövő nemzedékeiért tettek.