2014.04.01. 09:04
KÖZLEMÉNY - 2014. április 1. (kedd)
Főhajtás a legnagyobb felvidéki magyar előtt. Galéria
Esterházy János felvidéki mártír politikus tiszteletére nyílik kiállítás 2014. április 3-án, csütörtökön 17.00 órakor az Öreghegyi Közösségi Házban. A Pozsonyi Magyar Galéria egyre bővülő „Hommage `a Esterházy János” festmény-, szobor- és grafikai gyűjteményének darabjait láthatja a közönség. A megnyitón köszöntőt mond dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere, a kiállítást Martényi Árpád, az Esterházy János Emlékbizottság elnöke ajánlja az érdeklődők figyelmébe. A politikusról Csehi József, a Rákóczi Szövetség Vas Megyei Szervezetének elnöke emlékezik meg, a boldoggá avatás lehetőségéről Molnár Imre történész tart előadást.
„A mi jelünk a kereszt, nem pedig a horogkereszt” – mondta Esterházy János pozsonyi parlamenti képviselő. Ő volt Szlovákia parlamentjében az egyetlen politikus, aki 1942. május 15-én, a nácizmus tetőpontján nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló törvényt. Esterházy 1901. március 14-én született Nyitraújlakon. 1938-ban az első bécsi döntés után Kassa képviselőjeként a város átadásakor sokak meglepetésére bejelentette, hogy a visszacsatolás ellenére ő Szlovákiában marad, a mintegy 60-70 ezer hazáján kívül rekedt magyarral sorsközösséget vállalva. Nagysága, gerinces emberi magatartása 1944-ben is megnyilvánult: csehek, szlovákok, zsidók és lengyelek százainak segített a szökésben, s a mentőangyal szerepét vállalta a kisebbségben élő, megalázott emberek segítésében. A háború után a sztálinista államrendőrség kezére került, a Szovjetunióba, a Gulagra hurcolták, közben 1947. szeptember 16-án, Csehszlovákiában háborús bűnösként halálra ítélik. Miután Szibériából súlyos betegen hazaadták, Prágában a halálos ítéletet kegyelemből életfogytiglanra változtatták. Közben a szlovák politikusok közül jó néhányan amnesztiával szabadultak. Esterházy János a morvaországi, mírovi börtönkórházban halt meg 1957. mácius 8-án, tizenkét évnyi kegyetlen rabságban töltött szenvedés után. Oroszországban rehabilitálták, de Szlovákiában és Csehországban még ma is hazaárulóként, háborús bűnösként tartják számon.
Esterházy János helytállása, embersége emlékőrzésre szólít mindannyiunkat. A Pozsonyi Magyar Galéria, amely a koronázó város szívében, az elnöki palota szomszédságában helyezkedik el, a havi rendszerességgel megrendezett hivatásos képzőművészeinknek nyújt bemutatkozási lehetőséget. 2008-ban indult vándorútjára a folyamatosan bővülő „Hommage `a Esterházy János” festmény-, szobor- és grafikaigyűjtemény, amellyel fejet hajtanak a legnagyobb felvidéki magyar előtt. Az értékes gyűjteményt már eddig is számos helyen bemutatták a Kárpát-medencében. A szervezők, képzőművészek örömére szolgál, hogy a magyar hagyományokat, értékeket előtérbe helyező galériák, intézmények hatalmas érdeklődést jeleztek az anyag bemutatása iránt. Egyre több képzőművész érzi megtisztelőnek, hogy alkotásaikkal szintén részt vehetnek a gyűjtemény bővítésében. Mindez annak a fényes jele, hogy Esterházy János helytállása, nemes tettei minden tiszta jellemű, értő, érző embert megszólítanak a Kárpát-medencében.
A kiállítás május 4-ig tekinthető meg az Öreghegyi Közösségi Házban.
A kapcsolódó plakát letölthető a Galériából.
„A mi jelünk a kereszt, nem pedig a horogkereszt” – mondta Esterházy János pozsonyi parlamenti képviselő. Ő volt Szlovákia parlamentjében az egyetlen politikus, aki 1942. május 15-én, a nácizmus tetőpontján nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló törvényt. Esterházy 1901. március 14-én született Nyitraújlakon. 1938-ban az első bécsi döntés után Kassa képviselőjeként a város átadásakor sokak meglepetésére bejelentette, hogy a visszacsatolás ellenére ő Szlovákiában marad, a mintegy 60-70 ezer hazáján kívül rekedt magyarral sorsközösséget vállalva. Nagysága, gerinces emberi magatartása 1944-ben is megnyilvánult: csehek, szlovákok, zsidók és lengyelek százainak segített a szökésben, s a mentőangyal szerepét vállalta a kisebbségben élő, megalázott emberek segítésében. A háború után a sztálinista államrendőrség kezére került, a Szovjetunióba, a Gulagra hurcolták, közben 1947. szeptember 16-án, Csehszlovákiában háborús bűnösként halálra ítélik. Miután Szibériából súlyos betegen hazaadták, Prágában a halálos ítéletet kegyelemből életfogytiglanra változtatták. Közben a szlovák politikusok közül jó néhányan amnesztiával szabadultak. Esterházy János a morvaországi, mírovi börtönkórházban halt meg 1957. mácius 8-án, tizenkét évnyi kegyetlen rabságban töltött szenvedés után. Oroszországban rehabilitálták, de Szlovákiában és Csehországban még ma is hazaárulóként, háborús bűnösként tartják számon.
Esterházy János helytállása, embersége emlékőrzésre szólít mindannyiunkat. A Pozsonyi Magyar Galéria, amely a koronázó város szívében, az elnöki palota szomszédságában helyezkedik el, a havi rendszerességgel megrendezett hivatásos képzőművészeinknek nyújt bemutatkozási lehetőséget. 2008-ban indult vándorútjára a folyamatosan bővülő „Hommage `a Esterházy János” festmény-, szobor- és grafikaigyűjtemény, amellyel fejet hajtanak a legnagyobb felvidéki magyar előtt. Az értékes gyűjteményt már eddig is számos helyen bemutatták a Kárpát-medencében. A szervezők, képzőművészek örömére szolgál, hogy a magyar hagyományokat, értékeket előtérbe helyező galériák, intézmények hatalmas érdeklődést jeleztek az anyag bemutatása iránt. Egyre több képzőművész érzi megtisztelőnek, hogy alkotásaikkal szintén részt vehetnek a gyűjtemény bővítésében. Mindez annak a fényes jele, hogy Esterházy János helytállása, nemes tettei minden tiszta jellemű, értő, érző embert megszólítanak a Kárpát-medencében.
A kiállítás május 4-ig tekinthető meg az Öreghegyi Közösségi Házban.
A kapcsolódó plakát letölthető a Galériából.
