2014.06.05. 16:28
KÖZLEMÉNY - 2014. június 5. (csütörtök)
A különleges székesfehérvári fajta mellett számos őshonos magyar galambfajta egyedit is megtekinthetik az érdeklődők.
A székesfehérvári bukógalambbal és más őshonos magyar fajtákkal ismerkedhetnek az érdeklődők június 7-én, szombaton Székesfehérvár belvárosában. 10.00 és 17.00 óra között a V-61 Alba Regia Galamb- és Kisállattenyésztő Egyesület mutatja be a különleges madarakat a Tourinform Iroda előtt.
Székesfehérvár két természeti értéket, a Sóstói Természetvédelmi Területet és a székesfehérvári bukógalambot nevezte meg „hozományként” Magyarország Európai Unióba történt belépését követően.
A bukógalamb kitenyésztése - az igen hiányos írásos emlékek alapján - az 1800-1900-as évek fordulójára tehető. A fajtát valószínűleg Felsőváros paraszti portáin tenyésztették ki, majd a városi polgárság, vagyis az állatszerető hivatalnokok, kereskedők, alkalmazottak és a mesteremberek kitartóan tovább tenyésztették és tökéletesítették a fajtajegyeket. Ezeket a munka során rögzítették, így a bukógalamb egyedi, önálló fajtává válhatott.
A szakmai elismertetésre egészen 1999-ig kellett várni, amikor a Székesfehérváron megrendezett Nemzeti Kisállat Kiállításon már önálló fajtaként mutatták be a madarat. A székesfehérvári bukógalamb elegáns kinézetű, szép, arányos testalkatú, fésűsfejű, egyszínű, vagyis szíves rajzzal bíró madár, a rajzot felülnézetből, a galamb hátán látni. Rendkívül érdekes, úgynevezett „bukó” röpmodorban száll. A fajta jövőjét a Székesfehérvári- és Erdélyi Bukógalambokat Tenyésztők Fajtaklubja által végzett szakszerű tenyésztés jelenti. Ennek révén már Európa-szerte ismertté vált, és tenyésztése is elterjedt.
Szombaton a székesfehérvári bukógalamb mellett látható lesz a bemutatóketrecekben a magyar galambászok tenyésztői munkájának sikerességét igazoló magyar óriásgalamb, a magyar óriás begyes, a komáromi bukó, a budapesti magasröptű keringő, a bácskai hosszúcsőrű keringő, az egri kék keringő, a debreceni pergő, valamint a legújabb magyar kitenyésztésű fajta, a magyar díszposta is.
Székesfehérvár két természeti értéket, a Sóstói Természetvédelmi Területet és a székesfehérvári bukógalambot nevezte meg „hozományként” Magyarország Európai Unióba történt belépését követően.
A bukógalamb kitenyésztése - az igen hiányos írásos emlékek alapján - az 1800-1900-as évek fordulójára tehető. A fajtát valószínűleg Felsőváros paraszti portáin tenyésztették ki, majd a városi polgárság, vagyis az állatszerető hivatalnokok, kereskedők, alkalmazottak és a mesteremberek kitartóan tovább tenyésztették és tökéletesítették a fajtajegyeket. Ezeket a munka során rögzítették, így a bukógalamb egyedi, önálló fajtává válhatott.
A szakmai elismertetésre egészen 1999-ig kellett várni, amikor a Székesfehérváron megrendezett Nemzeti Kisállat Kiállításon már önálló fajtaként mutatták be a madarat. A székesfehérvári bukógalamb elegáns kinézetű, szép, arányos testalkatú, fésűsfejű, egyszínű, vagyis szíves rajzzal bíró madár, a rajzot felülnézetből, a galamb hátán látni. Rendkívül érdekes, úgynevezett „bukó” röpmodorban száll. A fajta jövőjét a Székesfehérvári- és Erdélyi Bukógalambokat Tenyésztők Fajtaklubja által végzett szakszerű tenyésztés jelenti. Ennek révén már Európa-szerte ismertté vált, és tenyésztése is elterjedt.
Szombaton a székesfehérvári bukógalamb mellett látható lesz a bemutatóketrecekben a magyar galambászok tenyésztői munkájának sikerességét igazoló magyar óriásgalamb, a magyar óriás begyes, a komáromi bukó, a budapesti magasröptű keringő, a bácskai hosszúcsőrű keringő, az egri kék keringő, a debreceni pergő, valamint a legújabb magyar kitenyésztésű fajta, a magyar díszposta is.
