Magasságokat és mélységeket, nagy örömöket és megrázó tragédiákat is megélt Koncsag Lászlóné, akit 90. születésnapja alkalmából köszöntött fel Mészáros Attila alpolgármester a Tóvárosban. Judit néni vallja, hogy rendíthetetlen hite, a sok-sok szeretet és a munka jelentette számára a megtartó erőt.

Koncsag Lászlóné tősgyökeres székesfehérvári család gyermekeként született a városban 1932. október 17-én, családjával a Maroshegyen élt. Tanulmányait a Ferenc József Nőnevelő-intézetben kezdte meg, amit nagyon szeretett, azonban a háború miatt az iskolaévek megszakadtak. Judit néni és családja nehezen viselte a harcokat, a bujkálást, a menekülést. A háborút követően adódott lehetősége az iskola befejezésére.

18 évesen általános adminisztrátorként kezdte meg a munkát az egykori repülőgépgyári motorjavító üzemben, itt ismerte meg erdélyi származású férjét, akivel 1953-ban kötött házasságot. Később dolgozott a Vörös Október Férfiruhagyárban bérszámfejtőként, majd a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóságnál SZTK ügyintézőként, innen ment nyugdíjba 1987-ben.

Három lánygyermeke született, akik közül a legkisebbet egy közlekedési balesetben elvesztette, és négy unokája közül egy fiú szintén hasonló körülmények között hunyt el. „A hit, a munka és a szeretet, ami eddig megtartott. Biztos vagyok ebben! A családom nagyon nagy szeretettel vesz körül!” – mondja Judit néni, akinek már hat dédunokája van. Korát és sorsát meghazudtoló lelki erővel, aktivitással éli a mindennapjait tóvárosi otthonában, ahol egyedül lakik, ellátja magát, süt, főz, imád olvasni, rejtvényt fejteni, sétálni és időnként vásárolni. A közelben lakó lányaival szoros kapcsolatot ápol, a mindennapokban ők segítenek neki, ha szükséges.

90. születésnapját tegnap ünnepelte meg családi körben. Székesfehérvár közössége nevében Mészáros Attila alpolgármester gratulált Judit néninek, és átnyújtotta számára a város ajándékait és a miniszterelnöki emléklapot.